Bevallom őszintén az idei science fiction termés eddig még nem nyűgözött le, pedig nem mondhatjuk, hogy idén ne kényeztetnének minket el e téren. A Feledés számomra a meglepetések filmje. A nagy költségvetésű, amerikai szuperprodukciókkal szemben mindig is szkeptikus vagyok. A film feladta a leckét, hiszen mind a végéig véres küzdelmet folytattam a sznobériámmal szemben, de végül a film legyőzte sajátos mániámat és azt kell mondjam igencsak meggyőzött.
A film hiába sablonos több téren is, a látványvilág feledteti ezt a típusos "amerikai betegséget". De nem csak a vizuális orgazmus érték a filmben, hiszen ez önmagában kevés lenne. Erős túlzással egy posztapokaliptikus keretbe foglalt szerelmi történetet látunk, ahol az összetartozás "emberi" erejétől felvértezve kisül, hogy az Ember bármire képes. A határtalan szabadság érzése pedig felszabadító.
Miután a "dögök" (akik kintről érkeztek) felrobbantották a holdat, borzalmas természeti katasztrófák végeztek az emberiség egy részével. A megmaradtak pedig háborút vívtak ellenük, és végül is győztek az emberek. A föld azonban lakhatatlanná vált ezért a Szaturnusz holdjára a Titánra kellett költözni. Jack (Tom Cruise) és Vica (Andrea Riseborough) a felszámoló örs utolsó tagjai, küldetésüket teljesítik, a megmaradt eszközök karbantartását végzik, pár hét van hátra és ők is elmehetnek a Titánra. A küldetés része volt a memória törlés. Jack azonban rá bukkan valamire lent a földön, amely mindent megváltoztat, mindent amiben eddig hitt.....
A történet szépen kerekedik kifelé, mozgalmas a történetvezetés, akció is van bőven. Mégis szerencsére nem ezen van a hangsúly, hanem a múlt rejtélyeinek kibogozásán, a mélyről feltörő emlékek összerakásán, megfejtésén. Éppen ezért külön erény, hogy nem csapott át sima akciófilmbe, noha mondom akció is volt elég. Maga a végkifejlet tulajdonképpen megfejthető, hiszen az inváziós sci-fi-k kaptafája szerinti finálétól itt sem kíméltek meg minket (hősködésbe oltott "harakiri"), ugyanakkor addigra már az ember várakozási feszültsége a tetőfokon van, alig várja, hogy megismerje azt az "idegen"-t. Szerencsére nem okoz csalódást ezen a téren sem, hiszen mesterien idézi meg a 2001 Űrodüsszeiát, vagy akár a Star Trek Voyager-t is, ha kommerszebb példát akarok mondani. Egyébiránt a másik all time favorit-om a Majmok Bolygója is ki-ki kacsingatott a filmből, hiszen a tiltott sugárzási zónában lelte meg főhősünk a végső igazságot.
Noha ezen klasszikusok nyomába azért nem ér fel a film, mégis azok nyelvezetét és mondanivalóját kitűnően adaptálta, és a mai kornak megfelelő eszközökkel prezentálta. Egy-egy ráismerésnél pedig az ember hátán a hideg futkosott.
Természetesen ennek a filmnek is van skandináv vonatkozása Nicolaj Coster-Waldau sármör dán színész személyében, aki egy cseppet sem hűvös karaktert alakít a filmben.
Összességében egy kitűnő közönségfilmnek szánt sci-fi-t láthatunk, amely mögött van tartalom, bár éppen annyi amennyit még a nagyérdemű csont nélkül be tud fogadni.
7/10
Tegnap néztem meg. Kellemes volt, de amiatt, hogy nem volt egy eredeti ötlete sem, nálam csak egyszer nézős közepes film volt. Amúgy ezt a filmet már leforgatták korábban, csak akkor még úgy hívták, hogy Moon (és az sokkal jobb film). :) Láttad a Moon-t?
VálaszTörlésIgen láttam, és persze az nem volt ilyen blockbaster jellegű mint ez. Egyébként most ahogy így mondod tényleg van hasonlóság. A Moon viszont fojtogatóan kamaradarab volt, ez pedig közönségfilmnek volt szánva. Ahogy írtam azt kiválóan hozza, többet a világért nem kell belegondolni. :)
VálaszTörlésAmúgy önmagában tetszett az Oblivion. Nagyon sajnálom, hogy ennyire Moon lopás, mert ha nem lenne az, sokkal maradandóbb film lenne. Akkor mondhatnám rá, hogy nagyon jó volt, de így csak egy drága kivitelű másolatnak érzem. Kár érte.
VálaszTörlésA Moon pedig olyannyira érintett meg, mint csak nagyon kevés film. Miután láttam, egész éjjel az járt a fejemben, és nem hagyott nyugodni.
Gondolom konkrét momentum érintett meg, és azt is gondolom ilyen mellkasra ülős sóhajtós érzésed volt. Nálam ha ilyen van az már szuperlatívusz. A Moon nekem is tettszett, ötletes sci-fi-nek tartom. Viszont az félelmetes, hogy az Oblivion nézése közben ez a nyúlás dolog nem esett le. Egyébként a sci-fi-ben már igen nehéz vonatkoztatás nélküli alkotást csinálni. Ebben az esetben pont ezek a vonatkoztatások (Planet of the Apes, 2001 Űrodüsszeia) emelték nálam magasabb szintre a filmet. De igazad van egy másik olvasatban ez akár koppintás is lehet.
VálaszTörlés