2013. augusztus 10., szombat

Maniac



Ez a 2012-ben készült francia horror különösebb visszhangot nem kapott, pedig Eliyah Wood alakítja a főszerepet benne. Igazából mire a végére értem letisztult, hogy miért nem emelkedett ki ez a film sem a thriller-horror dömping gépezetből. Az igazság az, hogy nyomokban sem éreztem rajta, hogy francia film. Igazából maga a filmes nyelvezet inkább emlékeztetett a tengerentúli független filmes "akcentusra". Ugyanis nagy hangsúly került a kamerabeállítás centrikus történetmesélésre. Tulajdonképpen a film egészét a főszereplő látómezejéből látjuk, azt nézzük amelyet ő is lát. A cél egyértelmű, értsük meg hogyan rakja össze a szubjektív realitást, azonosuljunk az általa kreált valóságképpel. Csak hát ebben pont az a csavar, hogy főhősünk nem enyhén pszichotikus személyiség. Tehát az egészséges lelkületű néző nem azonosul, hanem rettenettel bámulja milyen szörnyű cselekedeteket követ el a főhős. Ez a kettősség persze tudatos, hiszen főhősünk is elborzad cselekedetein, amikor vágyai kielégülnek, de van a személyiségének egy része, amely ugyanakkor vágyik is ezekre a cselekedetekre. Eddig a pontig méltatható a film, annak ellenére, hogy a sajátos történetmesélés sem annyira újszerű már, de mindenképpen ötletes és nem hétköznapi. A probléma inkább ott kezdődik, hogy rendkívül kiszámítható a történet. Azáltal, hogy látjuk mit "cselekszünk" és ez a nézőpont létezik csak, nagyon variációk nincsenek, noha akár lehetnének. Ugyanakkor a pánik rohamok alatti víziókból elénk tárulnak a mentális abnormalitás okai. A kettő együtt viszont predesztinálja a cselekményt, amely ezáltal unalomba fullad. Ráadásul banális ez az okfejtés, hiszen már Hitchcock idejében is rendszerszemléletben láttuk a pszichózis elhatalmasodását. Szóval az alapsztori minden eredetiséget nélkülöz, hiszen a domináns anya szárnyai alatt felnövő gyermek személyiségtorzulásáról már számos filmet készítettek, de jelen esetben semmi újat nem tettek hozzá, amely miatt ez emlékezetes maradna. Sőt kifejezetten felejthető, hiszen kísérletet sem érzek arra, hogy arra törekedtek volna, hogy a pszichózis ellenére valamilyen szimpátia alakuljon ki az emberben, vagy a cselekedeteit megértése. Pedig szinte ez alapszinten elvárható lett volna, ha már egy ilyen brutális elmebeteg szemein keresztül nézzük a világot.
A zene viszont mesteri volt, ilyet is csak európai alkotásban hallani.
3/10

3 megjegyzés:

  1. Noh... hát akkor én ezzel mellé lőttem :). azt hittem pedig ez nagyon be fog neked jönni. Nálam 10/8. Persze lehet azért mert ez egy remake,(http://www.imdb.com/title/tt0081114/) mint az Evil Dead. Valószínüleg akkor az origi sem tetszett volna, mert sztem ez 100X jobb és hangulatosabb lett mint az eredeti, talán ezért is tetszik nekem ennyire.

    Az Oblivion nekem is adta, meg megnéztem az Európa reportot is, az is tetszett. Viszont nekem tetszett az Only God Forgives is. Most belebukkantam, egy jó kis spanyol misztikus thrillerbe amúgy, és nagyon jókat irnak róla meg jó a sztorija is, nálam ez lesz a következő

    http://cinegoredottk.wordpress.com/2012/04/23/the-body-el-cuerpo-agytorna-a-spanyoloktol/

    VálaszTörlés
  2. Durvának tűnik a sztori, nem tudom. Én most egy kicsit kiégtem a filmezésben, egy kisebb pihenőt tartok. Egyébként spanyolok: a Mama is ott van még, de vegyesek a kritikák, abba sem mertem még belevágni. Ha erőt gyűjtök Refn Pusher trilógiájának fogok neki kezdeni. Remélem merőben másabb lesz mint az Only God Forgives, ugyanis számomra az agyamat felbaszom kategória volt, a többit olvastad a kritikában. Maniac: hát Phoxie ez meg logikátlan volt, mint az elmebaj maga:), hogy eredeti e, azon úgy látom tudnánk vitatkozni, de értem én, mert elég hangulat film ez is, engem meg egy percre sem szippantott be, szóval ha már az alaptól rohad...had ne folytassam. A hangulat pedig rengeteget számít, sztem az OGF-zel is ez lehetett az alap bajom.

    VálaszTörlés
  3. Persze világos :), nem azt mondtam, hogy eredeti, hanem hogy jobb lett mint az eredeti, amiből csinálták a re-make-et. itt: http://www.imdb.com/title/tt0081114

    Én hál Istennek nagyon kevés filmet nézek, de azokat igyekszem kiválogatni. Agyalgatok én is a saját videóimon, meg először is a zenéken. idén már lesz termés ;), majd küldöm mindenképpen! Póróbáljuk be ezt a spanyol dolgot én azt mondom :)! Az Árvaház meg a Júlia szemei jók voltak, hátha ebben sem csalódunk!

    VálaszTörlés