Akárhogy is, most nagyon élvezem, hogy ősz van és mégis nyár. Másból sem állok ki, csak hogy minél több időt töltsek a szabadban. Mindig is lenyűgöz az évszakok sokszínűsége, a változás ahogyan a zöldből sárga illetve piros színek lesznek. A szőlő fürtök is beérnek, sárgák lesznek, majd megszáradnak aszusodnak, minden részletét imádom befogadni, de nemcsak vizuálisan. A természet adta egészséget leszüretelni, feldolgozni és végül kiélvezni az valami csoda. Benne van minden ami az élet maga. A természetben rend van, részeseként mégis egy kicsit teremtővé válunk, és a végén egyé válunk azzal amit teremtettünk. Szóval a szüretelésnek, a borkészítésnek, és a bor fogyasztásnak megvan a maga szakralitása, amely nem más mint az örök körforgás manifesztálódása egy olyan kis agyban, amely egy jelentéktelen pont az univerzumban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése