Ez az album szerintem a rajongóknak úgy hiányzott, mint a púp a hátukra! Tavaly amikor a Night of Hunters kijött egyértelmű volt számomra, hogy megosztó album lesz, azért mert klasszikus zenét pop zenével elegyíteni ingoványos talaj mindig. Ez a fajta crossover végül is szépen lassan beérett, és Tori zsenialitása végül is továbbra is igazolódott számomra. A Hunters újszerű, ötletes, és hangszerelésre elég virtuóz lett. A Gold Dust ezt a fajta virtuózitást szeretné tovább vinni úgy, hogy a Hunters hangszerelése, hangulata alapján alakulnának át az egyébként húsz éves visszatekintésben kiválasztott dalok. Mondhatni feldolgozásalbum, vagy best of. Amennyiben ez a szándék húzódott meg a háttérben, akkor a hangszerelést tekintve ez a dolog sikeresnek mondható. Klasszikus átiratban hallgathatjuk régi kedvenceinket. Mi van akkor, ha az eredeti simán jobban működik mint a feldolgozás? Az igazság az, hogy végig ez a kérdés járt a fejemben amikor ezt az albumot hallgattam. Hiába a klasszikus zenei hangszerelés, ezek a dalok nem lettek jobbak, de még érdekesebbek sem mint az eredetiek voltak. Gyakorlatilag már a dalok is úgy vannak felválogatva a lemezre, hogy azok szinte egytől-egyig kamara-pop jellegűek. Ebből az következett, hogy nem is nagyon térnek el a zenei megoldások az eredetitől, többnyire csak monumentálisabbá váltak, viszont így pont az lett elvéve az eredetiből, amely azzal nagyon jól működött, amit imádtunk abban. Beszélhetnék egy-két kivételről amelyre felkaptam a fejem, de felesleges, mert azok csak bizonyos momentumok voltak, ötletes átiratot sajnos ezen a lemezen nem hallunk. Egyébként a 2001-es Strange Little Girls feldolgozásalbum sem tartozik a kedvenceim közé, de abban az esetben többnyire érdekes, meghökkentő átiratokat kaptunk (Raining Blood, Heart of Gold, New Age). Ami működött a Night of Hunters-ön, az itt sajnos unalmassá vált, az egészet ötlet szegénynek érzem, nincs benne szenvedély amitől az ember lúdbőrössé válik. És ez az: egyszer sem éreztem ezt, pedig Tori zenéje mindig így hat. Egy könnyűzenei lap riportjában Tori úgy nyilatkozott, hogy 2014 körül jelenteti meg következő sorlemezét, amely már nem klasszikus zenei ihletettségű lesz. Legyen ez a záró gondolat, és reménykedjünk hogy lesznek még lúdbőröztető lány-a-zongoránál pillanatok a további életműben.
3/10
Nekem is pont az a bajom, hogy szinte el se térnek a számok az eredetiektől. Így meg mi értelme ennek a lemeznek?
VálaszTörlésHmm! Azt hiszem már az elején azt jósoltam, hogy karrier kitöltővel állunk szemben, vagy vmi ilyesmi. Sajna most már kezdjük megszokni...pedig nagyon nem kéne!!!!!
VálaszTörlés