Iamamiwhoami- Kin

Végre egyben is megjelentek a titokzatos videomegosztós formáció dalai Kin néven. Egy korszak most véget ért. Jó volt várni mindig az új videókat. Azt is remélem nem alkalmi formációval állunk szemben és hallani fogunk még róluk. A dalok többsége zeneileg igen szellemes, változatos. A svéd énekesnő pedig mindent megtesz, hogy azt gondoljuk Kate Bush énekel. A videók zseniálisak, minden darabja Alice Csodaországába repít. Érdemes bennük audio-visual gyönyörködni lentebb. Személyes kedvencem a Play és a Good Worker, de igazából egyenletes színvonalú az album. Az értékéből talán az von le, hogy így már nincs mit megismerni, jó lett volna egy-két videó nélküli ismeretlen track is, de így is igen erős. 

7,5/10

Sever

Drops

Good Worker

Play

In Due Order

Idle Talk

Rascal

Kill

 

Goods

Parade 2012

Nincs is jobb mint egy kis munkahelyi buli, amelyet tulajdonképpen nem is a dolgozóknak szerveznek hanem azoknak a-nevezzük ügyfeleknek-, akik pénzt hoznak a konyhára. Tulajdonképpen már azt sem tudom mire volt jó. Korábban vezetőink fenntartóinkkal paroláztak, mutatták a léggömbünk csodálatosra festett felületét, amelyről gyakran beszámolt a média is. Most semmi, hullaszag.....rosszat sejtek, nagyon rosszat. Lehet a 2012 a változások éve, sőt biztos, de ezt majd meglátjuk. Arra viszont tökéletes egy ilyen meeting, hogy a legújabb összeesküvés elméleteket megosszuk egymással, és ilyen folytán nagyon szórakoztató tud lenni. Szóval kiből is lesz vezető? Megmarad e szervezetünk? Igazgatónk felfelé bukik? Ki jön helyette? Szervezetünk fenntartója változik-e?.....és az örökös elbocsájtások kérdése. Szóval ezekre igen szórakoztató válaszok szoktak születni. Főleg az szórakoztató, ha abba belegondolunk, hogy ezek a dolgok igazak lehetnek. Ergo, pár hónap múlva biztos nem kacarászok ezeken a dolgokon. Addig meg csak reménykedhetek, hogy nem szedik darabokra a szakmámat csodálatos törvényekkel, és költségvetési tervekkel. A végén azon tudnék szórakozni a legjobban, ha döntéshozóink megennék, amit sütöttek.

Four Tet - Jupiters/Ocoras

Four Tet új ep-je a Jupiters/Ocoras nem rendezi át az elektronikus zenei szcénát, de értékes gyöngyszemei lehetnek a 2012-es termésnek. Az utóbbi időben egyre több track-kel áll elő, zseniális volt a Burial-lel készült Nova, de a 128 Harps is kellemesen hatott. Új lp közeleg? Nem tudom, de ez a Jupiters is megér egy misét. Személy szerint jobban örülnék már egy albumnak, és talán zeneileg is okoz ez a fiú majd meglepetéseket rajta.

Ja, és ha már az új Neneh Cherry-t is emlegettem korábban, itt a Dream Baby Dream Four Tet remixe.

Cool on my Island

Végre felfrissülés! Egy kicsit begőzöltem az utóbbi pár napban. Ez a 38 fok nem igazán tartozik a komfort zónámba. Élni túl sok kedvem nem volt, nade igazán dögleni sem hagytak. Hogy miért? Lássuk csak: adott ugye a kánikula (eleve végem van), adott egy kis lakásfelújítás (felfordulás, ohne internet, ohne zene, ohne nyugalom), és mindeközben szaladni anyagot venni, átvenni a diplomát, ballagási ajándékot venni, ballagásra menni,.........és 600 fok!!!, összeragadva, fénylő homlokkal, bőrcipőbe bepállva. Szóval ma mikor végre szakad az eső, és a huzat is jól esik, és nincs mesterember a láthatáron, végre azt csinálhatok amit akarok: talán kezdhetném az új Neneh Cherry-vel, vagy talán valami agyzsibbasztós horrort kéne nézni valami franciát. Végül is már a Soundra sem kell készülnöm (lelkileg), úgyhogy valamilyen szinten már ez is megkönnyebbülés.

Sigur Rós - Fjögur píanó

Ez némiképp megrázó, egy kicsit beteg, de szép. Számomra már a zene is David Lynch-es feelinget idézett fel, főleg a közepétől, de hozzá ez lepkés álom....és azok a szemek!!

Tóth Endre Retrospectív

100% kultúrsokk.

           

Zero tolerancia. :-(

Nem vagyok már egyetemista!!!!

Ezt is megcsináltam, ennek is vége. Egy kicsit megrémít a dolog. Eszméletlen sok bosszúsággal járt ez a mester diploma megszerzése, igazából a csoporttársak sem fognak hiányozni, mégis...Megrémülök attól, hogy nem zökkent ki valami a hétköznapokból. Azért ez jó ürügy volt távol lenni a munkahelytől, innentől kezdve teljes mellbedobással kényszerülök szembesülni az eszetlen átalakításokkal, világtalansággal, káosszal. Belegondolva is kiégtem, bár foglalkozásomat tekintve ez nem egy újszerű dolog. Ami talán segít, az egy kis szupervízió társaságban, egy kis alkohollal, talán így a hétköznapok is jobbak lehetnek.....vagy jelentkezek phd-re. Mindenesetre legalább most már kinyílik a világ körülöttem, a tételek pedig kitűnő gyújtósok lehetnek egy szalonnasütésnél.....szar ez az elfojtott agresszió. :-)

Prometheus

Előre leszögezem: nem klasszikus, legalább is az én meglátásom szerint nem üti meg azt a mércét, minőségileg az Alien filmtől igen távol áll. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez nem lehet egy jó film. Tulajdonképpen szórakoztató volt, nem unatkoztam rajta, de semmivel nem volt több, mint a hasonló témát feszegető mozik napjainkban. Mellette szól a látvány, a téma amely köré szerveződik a történet, de sajnos többet tudok a másik oldalon felsorakoztatni. Nagyon hosszú, ami akkor nem baj, ha szép lassan kibontakoznak a szálak. Itt nem ez történt. A rejtélyekkel jól felcsigáznak, és ahelyett, hogy azt boncolgatnák, a film háromnegyed részénél átcsap akciófilmbe, amely a maga epileptikus gyorsaságával rövidre zárja a történetet. Annak ellenére, hogy a kérdéseket nyitva hagyták (két és fél óra után), még szájba rágós is volt a történetvezetés. A karaktereket nem ismertük meg, így aztán hidegen hagyott éppen ki hullott el. A 3D is kamu, nem erre a technológiára készült eredetileg, csak megcsinálták ezt a változatot is, aminek az eredménye, hogy kevés a képből kiugró effekt, akkor volt ennek értelme? Amennyiben lesz folytatás biztos meg fogom nézni, mert jó szappanoperához hasonlóan mondhatni cliffhanger-rel zárult.

Most komolyan miért van az, hogy a TV-s produkciók egyre jobbak (és drágábbak), ellenben kiemelkedő közönségfilm nagyon kevés van. Ha pedig van, azt is szappanopera szerűen készítik, trilógiába gondolkodva. Ok, felőlem lehet valaminek több része, de a különálló részek is önállóan állják meg a helyüket. Szerintem ez a film ezt a kritériumot ilyen folytán nem teljesítette.

5/10

Világhírű filmzenék Debrecenben

   

Forrás: haon.hu

Szóval szombaton volt alkalmam jelen lenni ezen a koncerten. Mint kiderült, egy hamisítatlan "Crossover" koncertet kaptunk. A filmzene egyébként is hajlamos a műfajok keresztezésére, de azt nem sejtettem, hogy nemcsak úgynevezett score-okat fogunk hallani, hanem filmslágereket is, szimfonikus átiratban. Tehát duplán is crossover jellege volt a dolognak. Somogyi-Tóth Dániel a Kodály Filharmónia igazgatója az elején el is mondta, hogy ez egy évadzáró hangverseny, de tulajdonképpen egy új dolog kezdete is a zenekar életében. Az igazgató nem titkolt szándéka, hogy nyit a tágabb közönség, a fiatalabb korosztály felé is.

A hangverseny számomra kettős volt. Voltak felemelő pillanatok, amelyeket nem volt szabad kihagyni, hiszen igazi lúdbőröztető élményt jelentettek. Ezek legfőképpen a score-okat érintették leginkább. Azonban a filmslágerek szerintem egy külön koncert keretén belül jobban megtalálták volna a helyüket. Én tudom, erre is biztos igény van, sokan szeretnék hallani a My heart will go on-t, és még lehetne sorolni a többit is...de ezáltal az egész negédessé, giccsbe fordulóvá vált. Vágó Bernadett interpretációi pedig gyakran az esküvői fogadásokon játszó zenekarok feeling-jét idézték (képzeletben lehúzva róla a szimfónikus zenekart), hozzáteszem ez nem az ő hibája, hanem a koncepcióé, a hangszerelésé. Összességében ezért nálam ez nem egészen működött. Van még mit dolgozni ezen a nyitási koncepción, ugyanakkor kíváncsi vagyok milyen irányt is fog venni a zenekar a jövőben.

Highlights: John Williams: Starwars suite, Schindler listája, Ennio Morricone: Volt egyszer egy vadnyugat, A Profi, Mascagni: Paraszbecsület-Intermezzo (a Keresztapa)

A végén -a zenei poén eszköztárát is kihasználva-jó pofa volt a jól ismert TV Maci Theme, ezért viszont jó pont jár.

In Memoriam A Művelt Alkoholista

Befejezték, kár értük. Mindig a remény hal meg utoljára, úgyhogy remélem máshol, kicsit máshogy de felbukkan (-nak) majd egyszer. Addig is marad a zsebkönyv, ja és a jó borok!

Sigur Rós - Varúð

Egy újabb moving art, úgy látszik ezekre a festmény installációkra kattantak mostanában rá. Kár, hogy a képi világban a végére nem sütött ki a nap, ellenben a szívemben.......

Inga Liljeström - Songs of Sorrow For The Hollow Of His Heart -Promo

Itt van a novemberben megjelenő új akusztikus albumról három promó szám, ez lesz a lemezről az első három dal. A Wooden Leg-et már post-oltam korábban is. Itt egy Katie Cruel feldolgozás, és egy folkos Bird című. Úgy gondolom hangos lemezt most csendes fog követni....meglátjuk.

Link: Inga Liljeström - Nouvel album Songs Of Sorrow For The Hollow Of His Heart - Novembre 2012

Domesztikalizmus

Napok óta kattant vagyok, egy kicsit kezd elegem lenni abból, hogy minimalizáltam az otthontól való távollétet. Sajnos szükségem van tanulmányi szabadságra, ugyanis nyakamon az államvizsga. Annyi bizonyos, hogy ez a sok okosság, amit megpróbálok nap-mint-nap a fejembe beletömni, sajnos kezd az agyamra menni. Ez már csak azért is így van mert olyan szindróma jeleit kezdem észrevenni magamon, amely nem is létezik. Arra azért van időm, hogy ilyen f...-ságokon agyaljak. Szóval kezdek domesztikált lenni: nem bújok ki otthonról, beszűkül a tevékenységem (tanulok, egyéb alsóbbrendű szükségletek), beszűkül az érdeklődési területem, kapcsolati hálóm fenntartásán nem fáradozok, fokozott ét- és nemi vágy. Az utóbbi felettébb izgalmas lehetne, de a tünetegyüttállást tekintve nyilván nem az. Azt hiszem ilyen maszatos álmaim kb. 15 éve voltak utoljára. Szóval mit lehet tenni agymenés ellen?......

Iamamiwhoami-goods

Uhh! Ez jó lett.

Sigur Rós-Valtari

 

Nem értem a fanyalgást az új lemezzel kapcsolatban. Valóban nem zúz, valóban nem folkos, és valóban (hála az égnek) nem pop szirupos. Nade egyforma hangzású lemezek jelentek meg egymás után? A Von egy kísérleti kvázi ambient album volt, szerintem semmi különös. Aztán jött az Agaetis Byrjun, amely a Von által megkezdett irányt teljesítette ki, szerencsére az atmoszferikus hangszösszeneteket hátra hagyták. Úgy gondolom zeneileg gyakorlatilag már itt letettek mindent az asztalra. Innentől a kérdés az volt, hogy hogyan lehet ezt variálni. Számomra a 2002-es () jelentette a csúcspontot, mert méla hangulat, emocionalitás, és katartikusság ötvöződött zenéjükben, Jónsi éneke is zenei eszköz volt. Sokszor úgy érzem, ez az album kortárs zenének is elmehetne. A 2004-es Takk oldott a nyomott hangulaton, szó szerint szét zúzta azt, és nyitott a befogadhatóbb hangzás felé. Talán ezen az albumon találták el az egészséges egyensúlyt a könnyedebb és az elvontabb hangzás között, nem hiába ennek volt legnagyobb kereskedelmi sikere. 2008-ban Með suð í eyrum við spilum endalaust már egy kommerszebb hangzást képviselt, és itt-ott bizony erőltetettre sikerült. Ez a () ellenpontja. Felmerül a kérdés, hogyan tovább? Szerintem megijedtek a fiúk az izlandi Coldplay kategóriától, és valami homlokegyenest mást akartak csinálni. Ez végül is sikerült is, meg nem is. Sikerült, mert ennyire légies, éteri hangzású lemezt még nem készítettek. A dalok íve sem sablonos, alig vannak refrének, sokszor foszlányokból áll össze a hangzás. Szinte eltűntek a gitárok, rengeteg a vonós, a zongora, és sokszor elég szokatlan a ritmusszekció (már ha van). Ami nem sikerült, az az, hogy kaptunk azért lírai giccsmaszlagot is, amely szerintem ebből a koncepcióból kimaradhatott volna. Meglepő, hogy az instrumentalista darabok mennyire hangulatosra sikerültek, főleg a Valtari, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen hömpölygő hangfolyam 8 percen keresztül el tud kápráztatni. Az Ég Anda és az Ekki Múkk zseniálisak, gyakorlatilag súlytalanság állapotába lehet tőlük kerülni. A Varúð az egyetlen dal amely katarzisban teljesedik ki, gyermekkórussal kiegészülve. A Dauðalogn-t kedvelem a legkevésbé, rajongói giccs ballada. Akkor, hogyan is keverték a lapokat? Felemásan, mert elvontsága miatt rokonítható a ()-el, tehát ezt a lapot már kiadták, ugyanakkor vannak rajta újszerű hangzások amelyek akár irányt is mutathatnak. Lehet ez egy átmenet lemez. Összességében bennem nagyon kellemes élményeket hagyott, volt pillanat amikor konkrétan elérzékenyültem. Újra megnyíltak az EGEK.

8/10