Vérbeli dán melodráma, mégsem a szokásos módon. Egy kicsit megijedtem az elején, a mindenki szenved helyzetképtől, aztán lassan magába szippantott a fura hangulat. A film az emberi kapcsolatok kiüresedését, a problémákkal magukban maradt emberek sajátos megküzdését tárja elénk. Az elején világossá válik, senki sem komplett teljesen: mell amputáción átesett fiatal tanárnő önbizalmával megtörve, jelentéktelen titkárnő akinek nyugdíjazása napján elhunyt a férje, így egyedül maradt (a mell amputált anyja), egy szerencsétlen mutogatós aki nem tud késztetésével mit kezdeni, a családja is szétesik emiatt, valamint a mutogatós fia, aki fiúprostiként keresi meg a drogra a pénzt. Mindenki egyedül életének alakulásával, alakításával. A történet ahogyan a sors mégis összehozza az embereket igen abszurd, mint ahogy a figurák is. Ilyen téren pedig humoros a film, még akkor is ha dráma. A figurákkal együtt lehet érezni, és igen is szerethetőek perverzitásuk ellenére is, mert bármilyen abszurd a sors, és életük alakulása, mégis emberi problémákkal küzdenek: magány, szeretetre vágyás. Tettszettek a fejezetre tagolások is, találóak voltak az idézetek a film további történéseire nézve. Mikkel Munch-Fals nem sokat rendezett még, éppen ezért számomra frissen hatott, még akkor is ha a skandináv melankólia itt is erősen jelen van. Kíváncsi vagyok megtalálja- e majd az útját.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése