Best films 1996

From Dusk Till Dawn/Alkonyattól pirkadatig – Robert Rodriguez

The Birdcage/Madárfészek - Mike Nichols

Twister - Jan de Bont

Independence Day/Függetlenség napja - Roland Emmerich

Phenomenon/A csodabogár - Jon Turteltaub

The First Wives Club - Hugh Wilson

Romeo + Juliet - Baz Luhrmann

The English Patient/Az angol beteg - Anthony Minghella

Daylight - Rob Cohen

Scream/Sikoly - Wes Craven

 Evita - Alan Parker

Lust och fägring stor/Vágy és virágzás -  Bo Widerberg

 

Le huitième jour/És a nyolcadik napon - Jaco Van Dormael

 

Un air de famille/Családi ünnep - Cédric Klapisch

 

Un héros très discret/Csinálj magadból hőst - Jacques Audiard

 Les voleurs/Tolvajok - André Téchiné

Conte d'été/A nyár meséje - Éric Rohmer

Mon homme/Az én pasim - Bertrand Blier

 

Taxi/Taxi Madrid – Carlos Saura

 

Tesis/Halálos tézis -  Alejandro Amenábar

Tierra/Földön egy angyal - Julio Medem

Éxtasis/Extázis - Mariano Barroso

Pusher - Nicolas Winding Refn

 Breaking the Waves/Hullámtörés - Lars Von Trier

Portland – Niels Arden Oplev

Stealing Beauty/Lopott szépség - Bernardo Bertolucci

Trainspotting - Danny Boyle

The Pillow Book/Párnakönyv - Peter Greenaway

Secrets & Lies/Titkok és hazugságok - Mike Leigh

Ebben az évben már egyértelműen az európai alkotások nyújtottak számomra élvezeti értéket. Természetesen a blockbuster-ek is ütöttek, olyan katasztrófafilm klasszikusokkal mint a Twister, a Függetlenség napja, vagy a Daylight. Mégis azt kell mondjam alapvetően a francia filmek uralták az ízlésemet. A Tolvajok, Az én pasim, vagy az És a nyolcadik napon mind teli találat. Spanyolok közül leginkább Saura Taxi Madridja tetszett, anno többször is megnéztem. Amenábar Halálos tézise is alap, ha a spanyolokról van szó. Azt hiszem 96-ban Bertolucci Lopott szépsége volt rám a legnagyobb hatással, és Trier Hullámtörése. Mindkettő belém égett teljesen, és a legkedvesebb filmélményeim közé tartoznak. A skandinávokat egyébként ekkor kezdtem felfedezni magamnak, pont a Hullámtörés adta a löketet, hogy jobban odafigyeljek rájuk. A Pusher később ért el hozzám, de ezer hála annak a kedves személynek aki felhívta Refn-re a figyelmemet! Aztán ebben az évben kezdtem megkedvelni Ewan McGregor-t is, a Trainspotting-nak hála. Mégis a Párnakönyvben győzött meg igazán arról, hogy nagyon árnyalt karakterek eljátszására is képes. Azt hiszem ez már filmek terén egy elég vállalható lista, de már a 95-ösön is érződött az art felé mozdulás. A következő években pedig ez a tendencia teljesen meg fog szilárdulni.