A The Orb ezúttal gigantikus dj set-et kínál hallgatóinak. Az albumon négy track sorakozik, a legrövidebb kilenc, a leghosszabb csaknem tizenöt perces. Mind a négy track esetében az atmoszférateremtés kerül a középpontba. Ebből a szempontból a Moonbuilding tekinthető egy "return to a form" albumnak, hiszen az elnyújtott konceptuális terep egyaránt idézi az 1991-es Adventures Beyond the Ultraworld-öt és az azt követő U.F. Orb-ot. A lassú építkezés és a nüansznyi variációk mindig is meghatározták a kezdetektől a The Orb zenéjét. A duó visszatérése a Kompakt-hoz pedig egyértelműsítette, hogy maguk mögött hagyják a közreműködőkkel teli időszakot, és sejthető volt, hogy a kiadóra jellemző deep house és trance fog előtérbe kerülni.
A Moonbuilding minden tekintetben ambient techno albumnak tekinthető. Jellemző rá az ambient lassú építkezése, annak pszichedeliába transzformálódása, és ez hullámzik közel egy órán keresztül. A dallam igencsak a háttérbe szorul, helyette igen jelentős az atmoszféra teremtő összetevő és igen csak hangsúlyosak a ritmusok. Ebből a szempontból pedig igen változatos az album, hiszen a tribal hatású acid techno-tól kezdve, az igen csak újszerűként ható funk-os, hip-hop-os összetevőkig terebélyesedik itt a paletta. Ha innen nézzük, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy a The Orb zenéje még mindig mutat némi progresszivitást. Az újító szándék nemcsak a különböző zenei hatások használatában keresendő, hanem az album és a track-ek felépítése is igen rendhagyó. Azon túl, hogy örvendhetünk annak, hogy igen erős a house hatás és előkerül itt-ott a hip-hop is, mellette rá csodálkozhatunk a dalszerkesztésre is. A gigantikus holdutazós koncepció persze nem újszerű, de az eszközök igencsak mások mint a klasszikus The Orb konceptlemezek esetében.
Egy percre se próbáljuk meg ezeknek a track-ek-nek az elejét, a közepét vagy a végét keresni. Előre mondom ez egy halott projekt lesz. Ezért utaltam az elején a gigantikus dj set-re. A hullámzó ambient nagyon lassan építkezik, a nüansznyi különbségeket igen nehéz észrevenni, mégis egy idő után (a ritmus által) beindulnak ezek a track-ek és úgy tűnik ki is teljesednek, de nem ez történik. Egy új témába kezd és kezdődik az egész előröl. Igen nehéz ezeket a változásokat követni, egy idő után már értelme sincs, tehát marad az atmoszféra és egy-egy hangulat összekötő effekt, amely az adott track-ben többször visszatér és kvázi hangsúlyos. A duo ilyen irányú dalszerkesztése vélhetően tudatos volt, azonban így a dalok véleményem szerint fókuszálatlanok maradtak. Nincs kohézió, széttart az egész. Az ötletekkel nincs itt probléma, de én ezeket nem négy track-be sűrítettem volna bele, hanem többe. Hiába hosszúak a track-ek, nem érzem, hogy eljutunk a-ból a b-be és így az erős atmoszféra, és a jó ötletek sajnos igen csak kevésnek hatnak.
A The Orb ezzel az albummal bizonyította, hogy még mindig a legjobb abban amit csinál, sőt azt is, hogy messze van még a középkori klimax az ő esetükben. A kísérletesés és az élvezhetőség egyensúlya billent meg jelen esetben. Ha koncentráltabb anyagot kaptunk volna ismét régi fényükben csilloghattak volna.
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése