Four Tet zenéje mindig "ősi" gyökerekből táplálkozott. Emlékezünk csak vissza, korai anyagával ő volt a folktronica úttörője. Azóta természetesen már mérföldekre van teremtményétől, de az új anyag is bizonyítja, hogy a gyökerektől nem távolodott el.
Egyre jobban a klubhangzás felé orientálódott, sőt legutóbbi kiadványán a Beautiful Rewind-on egyenesen a drum'n'bass szcénát idézte meg. Időközben pedig úgy döntött függetleníti magát a kiadóktól, a megjelenések körüli hype-tól, és a tapasztalat az, hogy így is a fókuszban tud maradni.
A Morning/Evening digitális formában vált elérhetővé és mindösszesen kettő darab húsz perces track-et tartalmaz. A két napszak koncepciója kerül kibontásra. Úgy látszik újabban divatosak ezek a kevés dalból álló multihosszú track-eket tartalmazó koncepciók, Hebden ezúttal tehát ezzel próbálkozott. Az album teljesen koherens, a két dal szoros egységet alkot annak ellenére, hogy a Morning esetében inkább a ritmusok, az Evning esetében pedig inkább a hangok kerülnek túlsúlyba. Az egyensúly azonban végig megmarad, igaz egy kicsit másképpen. A Morning monoton programozott ritmusára épülnek fel a hangok, hanghatások és a hangminták. Az Evening esetében az utolsó harmadig szinte csak a különböző hangok és azok módosulásai kapnak főszerepet, a végére pedig ismét beköszönt a klubhangzás. Az érdekessége a két track-nek az az, hogy talán egymás transzformációi lehetnek, hasonlóak a hangok, a hangminták és leginkább a dallamok, csak míg az egyik meditatív, a másik inkább eufórikus.
Hebden ismét fontos szerepet adott a vokális hangmintáknak. Mindkét track-ben indiai énekmintát használ, mégpedig a közismert Lata Mangeshkar-ét. Éppen ezért utaltam a gyökerekre. Persze ez most nem folk, mindinkább világzenei hatás. Üdvözlendő, hogy Hebden eképpen kívánt tisztelegni származása előtt, ennek őszintesége egy percig sem vitatható, hiszen az utóbbi időben a new age hatások használata nem éppen mondható közkedveltnek.
A homogenitás és a koncepció egységes egészet alkotnak, az összhatás mégsem ennyire egyértelmű. Érződik rajta, hogy rengeteg munka van benne, az arra való törekvés, hogy egységes egészet alkosson, azonban ezt az anyagot sajnos nem lehet szeretni. Monotonsága, repetitív jellege és legfőképpen a hossza nehezíti a befogadást. A kezdeti megtapasztalás érdekessége hamar megcsappan és tulajdonképpen az embernek nincs kedve újrázni. Hamar kiismerhető és nehezen fogyasztható, ráadásul hallgatása közben arra is rájön az ember, hogy voltaképpen semmi új nincs a nap alatt. Persze ez nem feltétele a jó albumnak, de nekem leginkább az az érzésem, hogy Hebden jelenleg olyan helyzetben van, hogy bármit is csinál, azt a közönség és a kritika is bekajálja. Zenéje talán legutoljára a Pink esetében volt progresszív, de idővel ez a tendencia tudjuk csökken. A klubozgatás véleményem szerint kissé sematikus irányba vitte a hangzást és ebben Hebden nagyon jól érzi magát. Ezzel csak az a baj, hogy a háttérben rengeteg jó ötlet van, mint ahogy a Beautiful Rewind-on is volt, csak nem találja el az arányokat, túlságosan leegyszerűsíti újabban a képletet a minimál jelző mögé bújva. Tulajdonképpen azt csinál, amihez kedve van, de az ő esetében véleményem szerint a laissez faire a rendezői elv. Szüksége lenne ismét támpontokra, korlátokra, hogy újra egyensúlyba kerüljön az örömzenéje, a jó ötleteivel.
Mert ez a jelenlegi anyagon egy cseppet sincs egyensúlyban. Itt Hebden legutolsó kedve szerinti örömzenéjét hallgatjuk. A klubzene orientáció kontra ambient párosítás sajnos nem elég érdekes, ez a new age hatás pedig egyszerűen unalmas.
Hebden-nel elszaladt a ló, elment egy olyan irányba, amely vélhetően szerinte ismét kísérleti, de a gyakorlatban nem sok újdonsággal szolgál és még unalmas is. A baj csak az, hogy a kritika adja alá a lovat!
4/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése