Best Songs 1993

Ace of Base - All That She Wants / The Sign

Janet Jackson - That's the Way Love Goes / If

Four Non Blondes - What's Up?

Culture Beat - Mr Vain / Got to Get It

Haddaway - What is Love? / Life

Duran Duran - Ordinary World / Come Undone

Loft – Summer Summer

Mariah Carey - Hero

REM - Everybody Hurts / Man ont he Moon

Smashing Pumpkins - Today

Freddie Mercury - Living On My Own

Aerosmith - Cryin' / Livin' On the Edge

Robin S - Show Me Love / Luv 4 Luv

US3 - Cantaloop (Flip Fantasia)

Radiohead - Creep

Captain Hollywood Project  - More & More / Only with You

Lisa Stansfield – Little Bit of Heaven

Lenny Kravitz - Are You Gonna Go My Way?

Faith No More - Easy

Depeche Mode - I Feel You / Walking in my Shoes

Blind Melon - No Rain

Madonna - Rain / Fever

Cappella - U Got 2 Let the Music / U got 2 Know

Cut 'N' Move - Give it Up

Urban Cookie Collective - The Key the Secret

M People - Movin' On Up

 Usura – Open your Mind 

Dance II Trance – The Power of American Natives  / Take a Free Fall

Maxx – No More

Good Men -  Give it Up

2 Brothers on the 4th  Floor – Never Alone

Snap – Do You See the Light

Moby – Move

Nightcrawlers – Push The Feeling On

Felix – It Will Make Me Crazy

Orbital – Lush 3-1

Björk – Big Time Sensuality / Human Behavior

Jaydee – Plastic Dreams

The Grid – Texas Cowboys / Swamp Thing

The Beloved – Sweet Harmony

U96 – Night in Motion

Enigma – Age of Loneliness / Return to Innocence

Sven Väth - L'Esperanza

Westbam – Celebration Generation

93-ban ha gyökeres változás nem is következett be az ízlésemben, de elindultam egy irány felé, amely inkább az elektronikus zenék felé húznak. A techno és a rave persze már megvolt eddig is, főleg az angol vonal. Ettől az évtől azonban jelentősebb szerepet kapnak már a kontinentális zenék is, főleg a német és a holland területről. Egy kicsit guilty pleasure de ettől az évtől estem bele az eurodance-be, amely már ezen a listán is látszik. Mondjuk nem ebben az évben van az eurodance kicsúcsosodása nálam, szerencsére. Mert azért az igényesebb műfajokból is jócskán lehetett csemegézni ebben az évben. Smashing-ék arattak a Today-el, a DM meghökkentő stílusváltáson esett át. Az Easy-t egész évben dúdolgathattuk, akárcsak az REM ez évi klasszikusait. Aztán Janet is sokat változott a kilencvenes évek eleje óta. Annyira nem szerettem elsőre a That's The Way Love Goes-t, aztán valahogy ráéreztem erre az r'n'b-s hangulatra is. A trance igazából ettől az évtől ragadott el leginkább köszönhetően a rádióbarát ízelítőnek (Dance 2 Trance), aztán szépen magával ragadott (Svan Vath, Usura). Ne felejtkezzünk meg Björk-ről sem, hiszen a The Sugarcubes után ő is igen nagy stílusváltáson ment keresztül. Anno azért fogott meg, mert leginkább a tánczene felől közelített (persze az első albumot meghallgatván ez azért nem teljesen volt így). Snap mániám a See the Light single-el ért véget, amely szintén egy trance-es darab volt. Ami ezután jött az sajnos már túl kommersz volt számomra. Az eurodance érdekes módon nálam nem a Mr. Vain-nel kezdődött, persze imádtam mint egy dalt. A holland Radio 536-on egyszer csak megszólalt egy dal, amely akkor számomra annyira újszerűnek és vagánynak hatott, hogy azonnal megőrültem érte. Ez volt a Never Alone a 2 brothers on the 4th Floor-tól. Innentől cuppantam rá az egyébként tömeg gyártott eurodance slágerekre. A Mayday korszakból sok mindenkit megismertem, azt hiszem Westbam Celebration Generation-ja óta követtem a Mayday eseményeit. Ami viszont eltűnt az a grunge (najó nem teljesen), és a hip-hop (ez sem igaz így). A Us3 debütálása is igen nagy hatással volt rám. A jazz és a hip-hop egyvelege nagyon jól állt nekik, a Cantaloop azóta is örök klasszikus. Innen datálódik, hogy inkább a hip-hop absztrakt értelmezéseit kedvelem leginkább. Jó-jó végül is 91-ben már volt egy Massive Attack Blue Lines, de a kilencvenes évek közepéig nem igazán futott be ez az absztrakt értelmezés.

Összefoglalva jobbára már elektronikus zenék felé orientálódtam a techno-tól kezdve a rave-en, a house-on és a trance-en keresztül az ambient-ig és a nyáleurodance-ig. Az akusztikusabb zenék is maradtak a nyálrock-on keresztül (Aerosmith) az indie rock-ig (Radiohead). Hangsúlyos még mindig a dalszerző-előadói jelenség is, pedig ennek is csak később lesz aranykora.