2015. április 3., péntek

Best Albums 1992



Tori Amos  - Little Earthquakes

Annie Lennox  - Diva

 Madonna – Erotica

Roxette  - Tourism

Sade - Love Deluxe

Snap - The Madman's Return

Stereo MCs  - Connected

REM - Automatic For The People

PJ Harvey – Dry

 U96 – Das Boot 

Moby – Moby

The Prodigy – Experience

The Orb – U.F.Orb

Aphex Twin – Selected Ambient Works 85-92

Manic Street Preachers - Generation Terrorists

Throwing Muses - Red Heaven

Enya - Shepherd Moons

Deep Forest- Deep Forest 

Biosphere - Microgravity

The Sugarcubes - Stick Around for Joy

The Shamen – Boss Drum

Az igazság az, hogy erre az évre is azt tudom mondani, hogy túl zöldfülű voltam még ahhoz, hogy albumokat hallgassak. Az biztos, hogy leginkább akkortájt a klub zenéket hallgattam és leginkább dalokat, és kevés albumot (mondjuk akkor egyébként is nehéz volt őket beszerezni). Mindig is az angolszász vonal állt hozzám közelebb, de 92-ben már az eurodance is kezdett előtérbe kerülni és az is elég hamar megfogott. A rave és a trance viszonylag hamar betalált, hála a Party Zone-nak az MTV-n. Moby első albuma még kevésbé egyedi, de már itt is megmutatkoznak a melankólikus jegyek, mellesleg pedig szóda se kellett hozzá. Hasonlóan jól lehetett fogyasztani a The Prodigy első albumát is, talán ez is a személyes kedvencem tőlük de ezt most inkább a jó adag nosztalgia mondatja velem. Ezzel az albummal kattantam rá a rave-re, úgyhogy ez mindig is szívem csücske marad. A The Orb is eléggé meghatározza a kilencvenes évek eleji zenei ízlésemet. Az a fajta űr-trance-ambient amelyet ők képviseltek akkor, később szelídített formában jött elő más előadók által. Az Orbital-lal együtt elég kultikus rangba kerültek. A német techno vagy rave vagy minek nevezzem, a U96 is ekkor tört be. A Das Boot egy jó kis techno album volt dögös reitmusokkal és nagyon jó dallamokkal. Kár, hogy később elment a project eurodance irányba. A Roxette-ből asszem itt kezdtem kiábrándulni, ettől függetlenül még talán egy jó albumot csináltak, de már itt látszott, hogy ennyi van bennük. A Snap második albumát is rongyosra hallgattam akkor. Az volt a második cd lemezem amelyet megvettem magamnak. A 3'rd edition-t vettem meg, mert azon már single verzióban volt két dal, és három dallal több is volt rajta. A Snap-nek ez volt az utolsó albuma amely tetszett (bár túl sok már nem is volt). Madonna Erotica-ja is nagyon bejött akkor. A barátomnak volt meg cd-n, amelyet én kazira átmásoltam. Számomra ez az egyik tökéletes Madonna album. Sok jó van még persze, de kamaszkorom ehhez az évtizedhez köthető, így nem véletlen, hogy a két kedvenc Madonna album is innen kerül ki. Az Erotica-ban az a legjobb, hogy eklektikus, de a vokálhouse-os témák miatt nagyon az ízlésembe talált akkor. Nem vagyok Deep Forest fan, de az akkor virágzó new age zenékből azért ők kiemelkedtek, meg persze Enya is, de őt csak később fedeztem fel magamnak a gimiben.
A legtöbb igazán jó zenét persze később ismertem meg. A dalszerző-énekesnők közül egyértelműen Tori Amos volt rám a legnagyobb hatással, bár én ezt a lemezt először 2002-ben hallgattam meg. Ennek az albumnak a zenei színvonalát nem is sokszor érte már el, az egyik legkedvesebb Tori albumom (ilyen szigorúan három van). Pj Harvey első albumáról már ugyanezt nem tudom elmondani. A korszak zajos, grunge-os rebbelliójába kitűnően passzolt, és ott volt már benne a blues örökség is, amely egyedivé tette. Jó album a Dry, de Harvey sokszor csinált ettől egyedibb hangvételű albumokat. Ugyanez a helyzet a Manic Street Preachers-szel is, ők is a kilencvenes évek vége felé teljesedtek ki igazán. A Throwing Muses viszont fénykorában volt, míg a The Sugarcubes lecsengőben, de tulajdonképpen ez mindegy is mert mindkettőt énekesnőik miatt fedeztem fel utólag magamnak. A Muses-t Kristin Hersh, míg a Sugarcubes-ot Björk miatt. Egyébként a Hit-re emlékeztem rögtön amikor vagy tíz évvel később az albumot is meghallgattam.
Számomra inkább az egy félelmetes dolog, hogy lehetetlen ennyi zenét befogadni az adott korszakban. Ha nem jelennének meg új zenék innentől kezdve, akkor is életünk végéig találnánk felfedezni valót.

1 megjegyzés: