Coherence

Ez a 2013-ban készült James Ward Byrkit által rendezett sci-fi igen erősen az elmúlt évek legjobbika. Byrkit első filmje ez, és előre sajnálom mert manapság igen nehéz ebben a műfajban ezt a lécet újra megugrani. 

Az előre leszögezhető, hogy nagy újdonságot ettől a filmtől sem kell várni, hasonlót műfaji kategóriától mentesen már sokat láthattunk. Nem emiatt tűnik ez ki a termésből, hanem azért mert alacsony költségvetésből készült és nem annak látszik ami. Akárhogy is nézzük ez a film tulajdonképpen egy filmdráma, hiszen a tudományos fantasztikum csak a hátterét szolgáltatja a történetnek. Önmagában drámának ez nem lenne elég erős, azonban ebben a kombinációban igen érdekes élményt nyújt. A drámához nem elég jól vannak a karakterek felépítve, nem is ismerjük meg mélységében a szereplőket, és óriási jellemfejlődéseket sem látunk. Ez azért egy nagy gyengesége a filmnek, mert nem tudunk izgulni a szereplőkért. Őszintén megvallva ahogyan belemélyülünk a történésekbe, igazából már nem is hiányzik ez, hiszen az események értelmezésével vagyunk elfoglalva. Ettől függetlenül ütősebb lett volna a történet, ha a szereplők kapcsolati rendszerén nagyobb hangsúly lett volna. Úgy érzem, hogy a kvázi kamaradarab lehetőségeit bizony nem használták ki az alkotók. Kapcsolat rendszerből pont annyit tálalnak elénk, ami esetleg szükséges ahhoz, hogy a történéseket megértsük. Bár elég hamar világossá válik, hogy ez nem az a típusú történet amelynek célja a megértés, ahol el lehet jutni a-ból a b-be.

Amit viszont nagyon eltaláltak az a feszültségteremtés. Végig feszült izgalomban tartja a film a nézőt és mindig történik valami váratlan dolog, amely más irányba tereli a történéseket. Elég csak az alapszituáció, ahol nyolc barát összejön vacsorázni, finomakat esznek, jó borokat isznak és kellemesen társalognak. Ezek a kvázi középosztálybeli hóbortok mindig is lekötöttek, főleg a skandinávok csinálják ezt jól, mert mindig valami merőben más sül ki a végére belőle (Születésnap, 1998, Jelenetek két házasságból, 2008). Igazi sznobériát erősítő tehát az eleje. Ahogy lenni szokott aztán itt is van egy fordulat, amelyet a film műfaji kategorizálásának köszönhetünk, és csak ámulunk és bámulunk azon, hogyan is jutottunk el a flörtölési sztoriktól a kvantumfizikáig. 

A történet keretét az adott éjszaka szolgáltatja, ami alatt egy üstökös halad el a föld mellett. Ez az esemény félelmetes anomáliákat okoz, amely a valóságra és annak észlelésére kihatással bír. Egyébiránt így visszagondolva lehet a drogos résznek is volt jelentősége, amely talán abban szolgáltat elbizonytalanítási faktort, hogy az egész sztorit az ember hogyan is értelmezi.

A hibáit a filmnek az erősségei kitűnően ellenpontozzák és azontúl, hogy kitűnően szórakozik rajta az ember, még azt is elmondhatjuk, hogy ez szerencsére túlmutat a tudatzsibbasztáson.

7/10