A látvány, a történet, a hangulat és a zene mind telitalálat. Nagyon egyben van minden ebben a 2012-ben készített francia misztikus sorozatban. Mindig is vonzódtam az Isten háta mögött kis közösségben játszódó történetekhez, ugyanis ilyen kontextusban szinte elkerülhetetlen az introspektív látásmód. Ebben az esetben is arról van szó, hogy misztikus körítéssel egy igazi "vérfagyasztó" drámát kapunk megannyi egyéni tragédiával, amely mind arra vár, hogy megoldásra leljen. Csakhogy a kezdetben megdöbbentő de örömteli visszatérés átfordul valami titokzatos küldetés megvalósítása történetbe, ahol minden szándék és tett homályos és ahol az egyéni tragédiák csak fokozódnak.
A kezdő jelenet magáért beszél: látunk egy tragikus buszbalesetet ahol az iskolásokat (köztük Cammille-t is) szállító busz belezuhan a szakadékba. Majd négy évet ugrunk, Camille siet hazafelé, majd mikor hazaér neki áll a hűtőnek. Az édesanyja szinte vérbe fagy amikor reggel a négy éve elhunyt lányával szembe találkozik a konyhában. Camille természetesen semmire sem emlékszik és semmit sem öregedett. Nem ő az egyetlen aki haza tér.
Igazából a sorozat felépítése is igen rendhagyó. A sorozat nyolc része szorosan összefügg, de minden egyes rész egy főszereplő történetére koncentrál, tehát minden rész címe egy név kivéve az utolsót de annak jelentősége van. Az adott részben természetesen nem tudunk meg mindent arról a főszereplőről akire koncentrál a történet, de mivel egymáshoz kapcsolódnak a részek, így a történeti szál tovább tud gyűrűzni teljesen az évadzáró eseményig.
A sorozat hangulata nyomasztó, mégsem ül rá az ember mellkasára, szerencsére ezt nem rétegsorozatnak szánták így fogyasztható módon van tálalva. Gyönyörűek a természeti képek, a ködbe burkolózott völgyek, a gát és a tó. Az operatőri munkára is nagyon odafigyeltek, egy szó mint száz maga a sorozat egy vizuális kánaán. A sorozat score-ját egyébiránt a Mogwai jegyzi, ez a "post-rock-industrial" hangzás pedig kitűnően illeszkedik a vizualitáshoz. Érdekes volt felfedezni, hogy a Rave Tapes dalai mennyire ezekből a témákból bontódtak ki.
Ezt a sorozatot leginkább a Twin Peaks-hez tudnám hasonlítani, hiszen az egészet körülöleli egy megmagyarázhatatlan misztikum, itt sem komplett senki, kicsi, elzárt településen játszódik és eszméletlen egyben van az audiovizualitás.
Külön tettszett, hogy nem mentek el egy klasszikus zombie sorozat irányába, mégis van zombie feelingje a dolognak és nem kizárt, hogy esetlegesen a későbbiekben lesz ilyen szál benne (vannak benne utalások).
Ami viszont nem tettszett, az az évad lezárása. Egyrészt 2012-ben még nem tudták, hogy lesz második évad ezért ennél tisztességesebb befejezést illet volna csinálni. Mivel azonban az év elején kiszivárgott, hogy már forgatják a második évadot és idén ősszel már a tv-be is kerül, így megbocsájtható a húzás és értelmezhető a befejezés cliffhanger-nek is. El lehet végül is dönteni, hogy a "nemlettemokosabb"érzés pozitívum avagy negatívum. Engem meggyőzött, a második évadnak is adok egy esélyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése