A trilógia harmadik darabja 2005-ben készült és "A halál angyala" alcímet kapta. A történetben ezúttal Milo (Zlatko Buric) van középpontban. Ő az a karakter, amely mindhárom filmben jelen van, a macedón drogbáró. Az első két részben ő testesítette meg a dealer-ek rémálmát, könyörtelenül leszámolt azokkal akik nem feleltek meg "üzleti igényeinek". Végre fordult a kocka, ugyanis egyre jobban öregedik ki a "szakmából", szóval ez a film az ő vesszőfutása.
Refn a fokozatos építkezés híve a trilógia mind a három darabjában, de ezúttal mintha jobban elhúzódna az előkészítés. Persze amelyik momentumban kicsúcsosodik a cselekmény, az itt is kárpótolja a felgyülemlett várakozási feszültséget. Mondhatni már ez is szokás, mármint ez a fajta építkezés. Mikor már azt gondolnánk na ez lesz az a konfliktus, amelyre felfűzhető a cselekmény további menete, mindig akkor lep minket. Ugyanis egy váratlan fordulattal teljesen más irányba tereli a történetet, de ettől ugyanaz a motívum lebeg az éterben (mint a többi részben): az adósságcsapda tébolyító feszítése. Ehhez a feeling-hez nagyon nehéz konszolidálódni, gyakorlatilag ugyanazt a nyugtalanító érzést adja a film mint az első részben. Az, hogy cserélődik az üldöző és üldözött szerep egy filmen belül, az mindenképpen újdonságnak tekinthető. Figyelemre méltó próbálkozás az is, hogy humanizál egy rettegett karaktert. Korábban ugyanis nem ismerhettük meg Milo tetteinek indítékait, de jelen esetben övé a pálya. Ettől természetesen nem válik szerethetőbbé, de emberi lényegének ismeretében akár cselekedetei más megvilágítást kaphatnak. Feltételezem Refn ezért zárta le ezzel a trilógiát, és ez vagy ehhez hasonló motiválhatta ennek elkészítésében. A morbiditás mint eszköz ebben a részben csúcsosodik ki a leginkább. A problémám ezzel csak az, hogy ez a fajta morbiditás nálam vonzaná a humort abszurditása miatt. Itt azonban morbid humor nincs, csak maga a tiszta morbiditás, amelynek hatására a film túl komolyan kívánja venni magát. Már sajnos a trilógia végére nem jutott elég lélektani mozgatóerő ábrázolás, a társadalomkritikai mondanivalója pedig nem különbözik elődjeitől. Ettől függetlenül ennek a résznek is meg van a maga funkciója, de újdonság híján kevésbé lehengerlő mint elődjei.
6/10
Na látom végigértél te is a trilógián. :) Érdekes, de nekem épp a középső tetszett kevésbé. Valahogy a közepe fele erőtlennek érzem. Legalábbis a másik kettőhöz képest. Ez a 3. rész nálam az 1. rész szintjén van. Vagyis kb tökéletes. Most, hogy mondod, hogy nem igazán mond újat, ebben van valami. De Milo karaktere számomra van olyan érdekes, hogy ez ne jelentsen problémát.
VálaszTörlésJa az egyébként megvan, hogy Refn a folytatásokat kicsit erős kifejezéssel élve "kényszerből" csinálta meg? Az egyéb projektjei nem jöttek össze, ezekre viszont kapott zsét, meg hát ezekre olyan sok nem is kellett.
A második nálam azért favorit mert ez inkább lélektani aspektusú szerintem, és lúdbőröztető szimbólumrendszerrel operált (legalább is én képzeltem bele egy párat). Az elsőt meg azért bírom, mert nyomasztó de mozgalmas, és indirekt ábrázol érzelmeket. Az utolsónál meg azon gondolkoztam el, hogy a "halál angyala" plecsnit Milo csak nem mosta le magáról, valószínű, nem is volt ez cél (pedig az elején úgy tűnt), sőt inkább az ellenkezője figyelt be: annak megerősítése.
VálaszTörlés