Szeretők, utazók

A mai nap után pont erre volt szükségem. Valahogy annyi tragédia zsúfolódott ebbe az elmúlt tizenkét órába, hogy kellett valami ami kellőképpen eltereli a figyelmemet az élet nagy kérdéseiről. Ha másra nem is, de erre pont megfelelő volt ez a film. A lehúzó kritikák ellenére annyira én nem ítéltem Almodovar-hoz méltatlannak ezt a filmet. Nem az, mert az elbeszélés nyelvezete, a történetvezetés, a harsány színvilág, az irreálissá karikatúrázott jellemek, polgár pukkasztó jelenetek mind-mind ott voltak a filmben. Hogy miből van több, általában abban különbözik egy Almodovar film. Ebben a filmben bizonyos értelemben a polgár pukkasztó elemből és a már-már a jó ízlés határait súroló szatírikus elemekből volt jóval több. Most éreztem azonban először azt, hogy mintha ezt láttam volna. Nem tudom, talán ez most abból adódik, hogy az elemeket nem a megfelelő koncentrációban elegyítette. Bizonyos értelemben ez egy stagnálás az életműben, egy olyan alkotás, ahol a rendező abban lubickol, amiben a legjobban otthon van. Bár vitatható, hogy pont ebben a legjobb, de elkerülhetetlen a hasonlat a nyolcvanas évek derekán készült szatírikus filmjeivel. Ha innen nézzük, talán ez egyfajta nosztalgia és mint ilyen, bennem is megidézte akár az "Asszonyok az idegösszeomlás szélén"-t (lehetne még sorolni), és a nosztalgia általában kellemes érzéssel tölti el az embert. Igen, talán visszanyúlt a gyökerekhez, még talán hozta is azt az akkori színvonalat (mínusz önmagához képest eredetiség faktor), de azóta olyan sok víz lefolyt a Dunán, annyira távol kerültünk ettől a feelingtől, egyre komorabb darabok születtek. Persze bizonyos koncentrációban ezekben is benne voltak ezek a görbe tükrös társadalmi kritikákat felvonultató szatírikus elemek. Konkrétan azonban ez mégiscsak egy vígjáték, a rendező görbe tükrének görbe tükre. Bár ez így lehet komolynak hangzik, de véletlen sem kell ezt a filmet túl komolyan venni. Egy estés kikapcsolódás, baromság baromság hátán, egy jó adag nevetéssel megfűszerezve. A "fűszerezés" egyébként is központi helyet foglal a filmben, végül is ettől lettünk "so excited". Viszont a szereposztás parádésra sikerült, jó volt látni a nagy spanyolokat: Javier Camara-t (Beszélj hozzá), Cecilia Roth-ot (Mindent anyámról), Lola Dueñas-t (Belső tenger), Paz Vega-t (Szex és Lucia), Blanca Suárez-t (A Bárka) és persze három perces szerepben Antonio Banderas-t és Penélope Cruz-t is. Ezért mindenképpen jó pont járt. 

5,5/10