Amikor nem lehet eldönteni, hogy zseniális vagy dögunalom. Eme mondatra a későbbiekben még visszatérnék, miután kedvemre kivitatkoztam önmagam e kétségkívül különleges hallgatni való minőségét illetően. Matthew Barnes projektje egészen friss, hiszen az Engravings Barnes első LP-je, de 2010-ben a Dagger Path névre keresztelt EP-je már igen komoly kritikai sikereket aratott. Barnes idén igazolt át a Tri-Angle Records-hoz, amely már számomra különösen felfokozott várakozást keltett, ugyanis az említett kiadó auditíve igencsak "kulináris", mondhatni napjaink legelvontabb elektronikus zenei előadóinak olvasztótégelye, olyan nevekkel mint a Holy Other, Evian Christ, vagy az idén igen komoly kritikai sikereket elérő Haxan Cloak.
Tulajdonképpen az Engravings hozta a kiadó által predesztinált minőséget, kétségkívül különleges zene, amelyet napjainkban keveset hallani. A Forest Swords már maga egy koncepció, de az album szintén koncepcionális. A mérsékelt övi erdő ezúttal nem látványvilágban, hanem hangzásvilágában manifesztálódik, a természetközeliséget pedig az etno-s hatások reprezentálják a leginkább. Alapvetően hangmintákból dolgozik, nincs teljes egészében átvett motívum, és pozitívum, hogy mégsem az etno-ra épít. Az amolyan végső díszítőelem, amely még változatosabbá varázsolja a ködbe borult lombhullatók hangzásvilágát. A hangsúly véleményem szerint a ritmusra helyeződik, amely az experimentális dub-tól, a törzsi hatásokon át, az absztrakt hip-hop-ig terjed, tehát széles itt a skála. Mégis ami nagyon jól működik az egészben, az a basszus gitár szóló hangminták, főleg ha ez az etno-s hatásokkal keveredik. Valóban visszaadja az összhatás magát az alapkoncepciót: a természet leíró zene kitűnően működik. Amiben más a mai természeti képeket lefestő zenéktől, hogy egy percig sem próbál pastoral módon működni. A természet eredendő, ősi, vad oldalára helyeződik a hangsúly, egy olyan világba kerülünk, ahol semmi sem kiszámítható, ezer veszély fenyeget ránk, a pusztító viharon keresztül a vicsorító farkasig. Zeneileg is tükröződik ennek a biztonsági faktornak a hiánya, a sokszor monoton témákat váratlan kiállások szakítják meg, vagy csak simán megy a téma tovább ritmus nélkül. Ez sajnos nem az a természet ahol a lélek megpihenni jár, nincs magasztosság benne, nem érzek jóságos irányító "erőt" mögötte, csak a puszta véres és kegyetlen realitást.
Tény, hogy manapság hasonlóval nem igazán próbálkozott senki, éppen ezért frissként, újszerűként hat a mezőnyben. Az év elején ugyan kevesebb kritikai sikerrel övezve már megjelent egy hasonló koncepcióval felruházott lemez Mister Lies Mowgli-ja. Ebben a lemezben a természet vadsága elegyet alkotott annak szépségével, és rengeteg szép pillanatot okozott a hallgatóságnak. A Forest Swords-nél erény a változatosság, az érdekes hangminták, ugyanakkor ugyanazokkal a hibákkal rendelkezik mint az említett Mister Lies album. A témák túlságosan el vannak nyújtva, és mire már kiteljesedne addigra sajnos az unalomba fullad. A lemezen konkrétan két track-ben nagyon szembe ötlő ez, az Onward-ban és a Gathering-ben. Az utóbbi ráadásul irtó irritáló. A Friend, You Will Never Learn az egyik legjobb track a lemezen, de a maga nyolc percével a végére elég öncélúvá válik.
Az első mondatra visszatérve: valóban zseniális az album, a koncepció, a hangzás, egye fene még a dallamok is. Ugyanakkor ez a zsenialitás még nem teljesedett ki igazán. Érzem benne a potenciált, de még sok a sallang benne. Számomra mindet egybe vetve tehát inkább az unalmas felé hajlik a mérleg nyelve. Kaptunk egy olyan albumot, amelynek elragadó a koncepciója, és amelyen van három-négy kiemelkedő track, de sajnos a többi elég felejtős. Ráadásul én nem eszem meg ezt a mennyire újszerű szöveget, a kilencvenes évek derekán gomba számban voltak etno-s hangzású elektronikus zenék, ha kegyetlen akarok lenni, akkor azt mondom, hogy csak ezek lettek leporolva. Szóval túlnyújtottsága és eredetinek címkézett retrója miatt én ezt egy nagyon jó átlagos lemeznek tudom értékelni. Ugyanakkor az előadóban érzek potenciált és érzem, hogy fog még olyan produktumot letenni az asztalra, amely -divatos szóhasználattal élve- váúú hatást fog kiváltani.
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése