Tegnap hangversenyen voltunk. Én nem tudom mi van most velem, de iszonyatosan érzékenyek az érzékeim. Volt egy gordonka szóló, amely eszméletlen emocionális hatást gyakorolt. Már magától átélhető volt a darab, lúdbőr ezerrel. De látni azt, hogy a művész a meghatódásig átéli a művet és valahol egy másik univerzumban van, helyesebben azt teremti meg, az még jobban spanolta az embert, totális katartikus élményt teremtve. A legjobban a sex-hez lehet hasonlítani: minél jobban élvezi a másik, te annál jobban fel vagy húzva. Tisztában vagyok azzal, hogy ez az érzéktágulás nálam a kis diétám egyenes következménye. Ugyan nem szeretek fogyózni, de ezt a részét kifejezetten szeretem. Ilyenkor minden nagy hatással tud rám lenni, mindent sokkal hevesebben tudok megélni. Ez a legolcsóbb pszichoaktív szer. Igazából meddig lehet ezt fokozni? Amíg megvilágosodok? Ááá!, szerintem addig, amíg be nem nyomok egy Dobos-t és át nem rágom magam valami cubákon. Na ez inkább valószínű forgatókönyv. De addig is úgy egy öt kilóval már ki leszek egyezve (persze mínuszban).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése