Néha az az érzésem képtelen vagyok bizonyos dolgokra. Ez azért gáz, mert ez szinte mindig emocionális kérdés számomra. Sokkal tisztább lenne, ha belátnám valamiről, hogy meghaladja a képességemet és kész. Sajnos nem erről van szó, hanem arról, hogy napokat görcsölök egy probléma megoldásán, miközben tudom, más közel sem foglalkozik a dologgal annyit mint én. Magamnak csinálok általában gyomorgörcsöt, de mivel nehéz ezen uralkodni, iszonyatos kínlódásos elhatározás kérdése, hogy magamban helyre rakjam a dolgokat. Be kell lássam, vannak felettem álló problémák, amelyeken szorongani nem érdemes, hanem el kell azt fogadni, és megtenni mindig annyit amennyi tőlem telik. Sokszor élek olyan időszakot, hogy tök értelmetlen a munkám (jelenleg is), aztán csak-csak szokott valami kis sikerélmény előbújni a semmiből, amely arra a következtetésre juttatott, hogy mindenki nem menthető meg magától, csak az aki tenni akar. Viszont egy ilyen élmény elfelejteti azt a sok szart, amit nap mint nap tisztítani kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése