Nem gondoltam volna, hogy a dánok igazi vígjátékot is tudnak készíteni. A dán humort mindig is kedveltem, de inkább a filmdráma műfajában bontakozott ki a legtöbbször, és eszközként alkalmazták a filmekben. Ezúttal azonban nem eszköz, hanem maga a cél a kellemes másfél óra eltöltése. Eleve komikus egy ízig-vérig dán az argentin fővárosban, már a taxiban agylágyulást kap a forróságtól. Rájöttem, hogy tettszenek azok a skandináv filmek, amelyek helyszínét más országba helyezik át. Argentína fizikailag is távol van, és a két nemzet temperamentuma is igen különböző. Annyi bizonyos a jó bort mindenki szereti, de a foci már nem mindenkit győz meg. A történet egyszerű. Főhősünket elhagyja a felesége, aki Argentínába költözik sztár futballista szeretőjéhez. Férjünk a közös gyermekükkel felkerekedik, és elutazik feleségéhez azzal a szándékkal, hogy vissza szerezze. Csalinak pedig ott vannak (végső esetre) a válási papírok. A film erénye, hogy a két nemzet közötti különbségekből táplálja a legtöbb poént, és ezeket teszi úgy, hogy cseppet sem kiszámítható az események láncolata, noha azért kliséktől teljességgel nem mentes. A főszerepeket Anders W. Berthelsen és Paprika Steen alakítja. Ha jól emlékszem együtt a Mifune utolsó dalában szerepeltek. Steen már bizonyított több műfajban is, az egyik legjobb dán színésznőnek tartom. Berthelsen-nek pedig olyan jól állt a szerencsétlenség, hogy nem is jutott eszembe közben egy drámai szerepe sem. A filmet Ole Christian Madsen rendezte, akinek olyan filmek vannak a háta mögött mint a Szerelem magyarázat nélkül (Kira's Reason), Láng és Citrom (Flammen og Citronen), Angyalok pörgésben (Nordkraft), vagy a Prágai történet (Prag). Első vígjátéka személy szerint nagyon tettszett noha a focit nem, de a borokat annál inkább szeretem, a tangóval meg nem állok sehogy.
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése