Adott egy Norvégiában felnőtt és Lengyelországban tanult rendező, Leiv Igor Devold, és az ő víziója arról, hogy a lengyel vendégmunkások hogyan is látják Norvégiát. Hát nem izgalmas kiindulás? És akkor még nem is mondtam, hogy egyébként ez egy coming of age keretbe helyezett coming out story. Hatalmas potenciál van az alapkoncepcióban, rengeteg mindenről próbál mesélni, de sajnos amilyen érdekes a koncepció, olyannyira nincs hagyva, hogy a dolgok kibontakozzanak. Egyoldalú a karakterfejlődés, keveset tudunk meg a többi szereplőről, mi hajtja őket, miért viselkednek úgy, ahogy. Ennek ellenére fenntartja a kíváncsiságot. Kelet Európaiként sok minden megérintett a filmben, mert a bemutatott dolgoknak kegyetlen aktualitása van. Teljesen átérezhető a létbizonytalanságból kiutat kereső vendégmunkások élethelyzete. Menekülésük egy olyan országból, ahol mindig a számlák kifizetésén kell szorongani, ahol az emberek nem mernek magukért kiállni, mert annak a kevésnek az elvesztése is komoly gondokat okozhat. Ráadásul ezt a rendszer ki is használja. Hát ugye, hogy ez ennél nem is lehetne aktuálisabb? Hab a tortán, hogy Norvégiában sincs ez másképpen, az utolsó bőrt is lenyúzzák a munkásokról, aki felszólal, az mehet is, vissza a semmibe. Ebben a nyomasztó világban szembesül Robert (Hubert Miłkowski) azzal, hogy valami nem stimmel vele és találkozik egy különc fiúval, Ivar-ral (Karl Bekele Steinland), aki nem mellesleg a vállalat ügyvezetőjének a fia, és aki szabadidejében drag karaokikat csinál. Lassan bontakozik köztük ki a dolog, megnehezíti ezt Robert homofóbia miatt korábban Lengyelországban elszenvedett traumája. Robert-et tehát úgy ahogy sikerül megismerni, de sajnos Ivar-ra kevés fókusz jut. Pedig izgalmas lett volna megtudni, miért is alakult élete úgy, ahogy, miért szeret drag-eskedni, mi motiválja, hogy belépjen a sztrájkba, miért olyan édesapjával a kapcsolata. Ugyancsak felszínes Robert anyjának a története, kettejük közötti dinamikájának megismerése is rengeteg potenciált tartogatott volna még. Vagy akár a munkásközösség viszonyulásának alakulása a párral kapcsolatban, erről sem nagyon tudtunk meg többet. Jobb forgatókönyv, és plusz húsz perc játékidő ami emlékezetessé tette volna ezt a filmet. Ahogy a végét elvágták, az is ezt erősíti meg leginkább. Mégis innen keletről életszagúnak érzem, ezért dilemmázok a végeredményen. Összegezve ez a film sokat akart, de keveset mondott egy viszonylag jó szájíz utóérzéssel.
6,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése