Zal Batmanglij és Brit Marling korai darabja (2011) lebilincselő
történetmeséléssel biztosít arról, hogy a közel másfél órás játékidő nem
lesz hasztalan. Noha közel sem tökéletes, vannak benne egyensúlytalanságok.
A felütés erős, egy kvázi szekta vezető elmeséli, hogy egy reggel a kádban
ébredt és egyenesen a jövőből került oda. A kiválaszott tagok pedig általa
megszerezhetik a tudást ahhoz, hogy a jövőben túlélhessenek. Az alap tehát
bitang, csak kár, hogy a játékidő hosszúnak bizonyul ennek kibontásához. A
szerencse az, hogy kiváló érzékkel manipulálnak a nézővel (mit ahogy a
szekta tagokkal is), végig bizonytalanságban tartva, így aztán a befejezésig
végig kitart a figyelem. Hogy megéri- e? Egyéni ízlés kérdése. Spoiler
nélkül annyit, hogy a szerzőpáros többi alkotásához hasonló a befejezés és
tulajdonképpen ezért (is) szeretjük őket. Az alkotói csúcspontjuk
egyértelműen a The OA (2016-2019) sorozat (Netflix) volt és kifejezetten
tetszett, hogy tetten érhető volt, hogy a későbbi sorozathoz miből is
építkeztek. A témaválasztás, a történetvezetés, a csavarok használata már
ebben a filmben megjelent, és ami a legfontosabb a katartikus befejezés
mintapéldányával is ez a film szolgálhatott. Személy szerint jobban átjött
ez az alkotás, mint az egyel későbbi Felettünk a föld (Another Earth, 2011),
noha abban már merészebb dolgok voltak a mindfuck szempontjából. A Sound of
My Voice szuggesztív, nyomasztását ellensúlyozza a rejtély megfejtésére
irányuló vágy. Science fiction elemekkel tűzdelt dráma, ahol a
forgatókönyvírás tökéletlenségének is meg van a bája.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése