Kezdjük azzal, hogy milyen hatalmas, hogy Tricky újra együtt tudott dolgozni a bandával! Már csak ezért megérte kivárni az új dalok megjelenését. Tricky utoljára a Protection-ön dolgozott velük együtt, aztán végleg össze rúgták a port. Aztán nagy feneket sem kerítettek a dolognak, tavaly volt valami kósza hír, év elején az alkalmazás, aztán hopp, már stream-elhető is volt az új anyag. A Ritual Spirit-et követni fogja egy másik EP. Amíg ezen 3D a főnök, a másikon állítólag Daddy G lesz a dirigens.
Minden esetre egy jó pár kérdést felvet ez a körítés. Akkor mikor lesz nagylemez? A most megjelent dalok vajon szerves részét fogják e képezni a várva várt LP-nek? Kapunk e női vokált (mert valljuk be azon tudunk besírni a legjobban)? Tricky ennyi, vagy lesz még? Horace Andy nincs a képben?
Na jó, de nézzük milyen az EP. A Ritual Spirit-en nagyon erős a törzsi hangulat, amely visszaköszön mind a ritmikában, mind pedig a dallamokban. Erősen koncentrált tesztoszteron bomba, csak hím közreműködőkkel. 3D valamelyest próbált a Massive Attack vokális trip-hop mezsgyéjétől eltávolodni. A minialbum hallgatása közben nincs olyan érzetem, hogy vért izzadva próbálnak lenyomni a torkunkon egy klasszikusnak ható hatszázadjára is elcsépelt trip-hop balladát. Ha Roots Manuva-t, vagy akár a Young Fathers-t nézzük egyértelműen a "hip-hop" felé billent a mérleg nyelve, de természetesen kellő absztraktsággal tálalva. Az Azekel-el felvett címadó dal az egyetlen felvétel, amelyen énekhang található, míg a Take It There képviseli a klasszikus vonalat, ahol Tricky és 3D felváltva nyomatják a mondandójukat.
A minialbum hallgatása közben az emberben kettős viszonyulás alakul ki, hiszen egyszerre hat újszerűnek ez a négy dal, és egyszerre nagyon is ismerősnek. Az utóbbi miatt hamar megkedvelhető, mindeközben pedig fel lehet fedezni az újszerűséget benne. A Dead Editors kezdése például direkten a 100th Windows-t idézi, de a ritmus kifordítja az egészet, de főleg Roots Manuva jellegzetes MC-zése nyomja rá a bélyegét a dalra. Ez a három tényező nagyon érdekes már az elején. Nem tudom ezt az Azekel-t honnan húzták elő, de erre a dalra (Ritual Spirit) nem is találhattak volna jobbat. A Mezzanine óta ez az első MA dal, amely meglúdbőröztetett. Ez a dal véleményem szerint klasszikus, a maga rock-os, programozott hangszerelésével, Azekel különleges hangszínével, rendhagyó dalszerkezetével (bár ez utóbbi minden dalra elmondható). A Voodoo in My Blood a pszichedelikus vonulatot hozza, a végletesen felpörgetett ritmusok (amelyek alig állnak össze koherens masszává), és a gitár teljes önkívületet idéznek, amelyhez a Young Fathers kitűnően asszisztál. Az egész EP-n ez a legidegesítőbb dal, nagyon szokatlan, nagyon más, de ha elkapjuk, akkor rá jövünk, hogy akár ismerős is lehet (sokadik hallgatásra vélek benne felfedezni Inertia Creeps-et). A végére pedig kapunk egyfajta poszt-Radiohead-es elszállást klasszikus motyogós MA köntösben. Talán még ez hathat a legismerősebben számunkra.
Az EP bizakodásra ad okot. Érzem az ihletettséget rajta, sok az ötlet és nagyon jó medrekbe terelték őket. Ettől függetlenül sajnos ez csak egy minialbum, amelynek így alig lehet íve. A fiúk e keretek között azonban jól kiaknázták a lehetőségeket.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése