Best albums 1996

Dj Shadow – Entroducing…

Manic Street Preachers - Everything Must Go

 The Fugees - The Score

Tori Amos - Boys For Pele

Fiona Apple – Tidal

 George Michael – Older

 Placebo – Placebo

Orbital – In Sides

Underworld - Second Toughest in the Infants

Everything But The Girl - Walking Wounded

Jamiroquai - Travelling Without Moving

Faithless – Reverence

Sheryl Crow - Sheryl Crow

The Cranberries - To The Faithful Departed

Skunk Anansie – Stoosh

Nearly God (aka Tricky) – Nearly God

Tricky - Pre-Millennium Tension

Kruder & Dorfmeister - DJ-Kicks

The Future Sound Of London - Dead Cities

Robert Miles – Dreamland

 Enigma - Le Roi Est Mort, Vive Le Roi

Morcheeba - Who Can You Trust

Lamb – Lamb

Hooverphonic - A New Stereophonic Sound Spectacular

Sneaker Pimps - Becoming X

The Beloved – X

Neneh Cherry – Man

Babylon Zoo - The Boy With The X-Ray Eyes

DJ Cam – Substances

LFO – Advance

Thievery Corporation: Sounds from the Thievery Hi-Fi

Dj Krush – Ki-Oku

Cibo Matto - Viva! La Woman

The Cardigans - First Band on the Moon

Monk & Canatella - Care in the Community

Ruby – Salt Peter

1994-től kezdve nincs megállás. Az évtized közepe eszméletlen erős, nagyon ütős és korszakalkotó lemezekkel van tele. Erre az évre is jutott rengeteg jó lemez. Van akinek ebben az évben jött ki eddigi legjobb lemeze (Neneh Cherry, Tricky, Skunk Anansie, Orbital, Tori Amos), vagy olyan is van aki ezzel melegített a nagy durranásra (Fiona Apple, Underworld, Thievery Corporation). A dalszerző előadói mezőny ugyan nem volt hangsúlyos, de fajsúlyos alkotások születtek. Amos Boys for Pele-je mindmáig az egyik legkedvesebb lemezem tőle, legalább is sokszor harcol az első helyért az Earthquakes-szel, vagy a Scarlet-tal. George Michael Older-je egyértelműen pályája csúcsa, míg Fiona Apple megjelenése egy kellemes üde színfolt volt az éterben. Album szinten akkortájt egyre kevesebb tánczenét hallgattam, 96-ra talán már tudtam szelektálni, mivel érdemesebb komolyabban foglalkozni. A Future Sound of London-nak ez volt az utolsó érdekes kiadványa, az Orbital-nak pedig szerintem az In Sides a legjobb lemeze. Meghatározó volt még akkor Faithless zenéje, és az egyre inkább köztudatba épülő Underworld is (Born Slippy). Mégis ami uralta az ízlésemet ebben az évben az a trip-hop volt, illetve az előtérbe kerülő downtempo. Még mind a mai napig érdekes az a fajta kettősség az ízlésemben, ami erről a listáról is ordít: az upbeat és a chill ellentéte. Talán az Everything But The Girl Walking Wounded albuma jelképezi ezt a duális egységet a legjobban ebben az évben. Tricky két nagyszerű albummal örvendeztetett meg minket, bár számomra egy hangyafaszánnyival a "közreműködős" Nearly God a kedvesebb. A Lamb bemutatkozó albuma is egy jó erős felütés az életműben, de az LFO-nak is ez a legmarkánsabb lemeze, amelynek hangzását aztán sok mindenben visszahallottuk. A földből nőttek ki az új formációk: Morcheeba, Lamb, Sneaker Pimps, Monk & Cantella, Ruby, Hooverphonic. Mind első albumosak, és mindannyian nagyot szóltak akkor. Alter vonalon egyértelműen a Placebo megjelenésének kellett ebben az évben örülni, de viszonylag érdekeset durrantott még a The Cranberries, valamint a Manic Street Preachers is letett egy örök klasszikust az asztalra. A new age fronton egyértelműen az Enigma volt a legjobb, akinek azért nem címkézem ezt a legjobb albumának, mert az előzőt egy picivel jobban szeretem, de ezüst érmes az életműben, hatalmasan ötvözte az addigi kétféle hangzást ezen a lemezen.

Lehetne még ódákat zengeni. Csak azt kívánom, hogy legyen még egy ilyen év, amikor már azon kell gondolkodnom, hogy mit kell kihagynom a listából!