Best albums 1995

Radiohead – The Bends

Oasis - (What's The Story) Morning Glory?

Pulp - Different Class

Alanis Morisette - Jagged Little Pill

Björk – Post

Pj Harvey - To Bring You My Love

Tricky – Maxinquaye

Garbage – Garbage

Letfield – Leftism

Autechre - Tri Repetae

The Chemical Brothers – Exit Planet Dust

Jewel  - Pieces Of You

The Corrs - Forgiven, Not Forgotten

Goldie – Timeless

 Annie Lennox – Medusa

Enya – The Memory of Trees

Skunk Anansie - Paranoid & Sunburnt

Moby – Everything is Wrong

Deep Forest – Boheme

 The Smashing Pumpkins - Mellon Collie & The Infinite Sadness

Move D – Kunststoff

The Cardigans – Life

Ez az év tele volt klasszikus első és második lemezekkel. Nagyon vegyes volt a paletta, többnyire még mindig elektronikus, de azt hiszem ez már a későbbiekben is így marad. Ennek ellenére, ami a legtöbbet pörgött 95-ben nálam az a Jagged Little Pill volt. Azt hiszem ez Alanis legjobb lemeze, amit úgy szeretek ahogy van, és amelynek kivülről betéve tudom, vagy legalábbis tudtam anno a dalszövegét. A másik rongyosra hallgatott lemez a Garbage volt (nahát egyik sem igazán elektronikus). Náluk ennyi év elteltével sem tudom megállapítani, hogy az első, vagy a második a legjobb lemezük. Azt hiszem ez volt az első olyan lemez amikor először találkoztam az elektronika és a rock keveredésével, nemcsoda, hogy nagy kedvenc lett. Trip-hop vonalon Tricky dolgozott meg anno, egy barátom hívta fel a figyelmem, hogy nahát ez egy Massive Attack tag szólóban. Először nagyon utáltam, ráadásul lopásnak gondoltam a lemez bizonyos részeit a Protection-ról. Aztán évek teltek el, kb. talán három, és megkedveltem Tricky-t. Talán azért mert másképpen volt trip-hop mint a többiek, az első taktusból vágni lehetett, hogy ez Tricky. Szeretem a Maxinquaye-t, de nem ez a kedvenc lemezem tőle, talán azért mert hypereklektikus. Ebből a stílusból még Move D-t bírtam, bár ő instru felől közelített. Egy Björk lemez mellett sem lehet elmenni. Valahogy már itt érezhető volt, hogy valami nagyon rendkívüli és egyedi történik. Nagyon más lett mint a Debut, és minden percét imádni lehet. Ez is eklektikus, de a személyiség nagyon összetartja. Tobzódik all time favourite Björk dalokkal, és hiába art, még ez igencsak dallamos album volt. Ami azt illeti Pj Harvey-t ezzel az albummal kedveltem meg, az előző kettőt majd csak később hallgattam meg. Azt hiszem ezzel az albummal kezdett ő is egy extravagáns előadóművésszé válni, kitörve a grunge-os hatások alól. A Radiohead újjá született ezzel az albummal, én ebben érzem azt a fajta melankólikus faktort, amely meghatározza zenéjüket. A Street Spirit varázsolt el leginkább és húzott be a világukba. Nem hittem el, hogy ez ugyanaz a zenekar, aki a Publo Honey-t csinálta. Az Oasis legjobb albuma is ekkor látott napvilágot, bár én az előzőt is nagyon bírtam, de ezen már egy szem filler nem volt, valohol számomra nagyon romantikus ez az album, szerelmes lélekkel szívet szakító érzés volt hallgatni. Az Everything is Wrong a kedvenc Moby lemezem, hatalmas rave és deep house életérzés volt ez akkor, csak az a Hymn hiányzik róla, amely video-n is kijött. Goldie-ért nagyon rajongtam, úgy látszik anno az összes dilinyós zenészt faltam. Neki a második lemeze azért jobban bejött majd később. Jewel, a The Corrs, Enya, és a Deep Forest, egy kicsit összemosva a határokat, szintén egy más vonal. Kezdett megérinteni az urban folk hatásokkal megtűzdelt popzene, aztán a new age is virágkorát élte. A Chemical Brothers első lemezével pedig valami újat hozott a elektronikus zenei szcénába, brutál volt ezt először hallani. Ha 94 innovatív volt, akkor 95 az egyenes folytatása, tele nagyon jó lemezekkel.