Best albums 1994

Dj Cam – Underground Vibes

Dj Krush - Strictly Turntablized

 Portishead – Dummy 

Massive Attack – Protection

Orbital – Snivilisation

The Future Sound Of London – Lifeforms

Biosphere – Patashnik

The Orb - Pomme Fritz

The Prodigy – Music For The Jilted Generation

Skylab - #1

Autechre – Amber

Tori Amos – Under The Pink

The Beastie Boys – Ill Communication

Kristin Hersh – Hips And Makers

Madonna – Bedtimes Stories

Aphex Twin - Selected Ambient Works Volume II.

Wagon Christ - Throbbing Pouch

Jamiroquai - The Return of the Space Cowboy

The Cranberries  - No Need To Argue

Oasis  - Definitely Maybe

Sheryl Crow  - Tuesday Night Music Club

Global Communication - 76:14

Primal Scream - Give Out But Don't Give Up

Everything But The Girl – Amplified Heart

Hatalmas albumok voltak ezek mind!! Irtó sok klasszikus termelődött ki ebben az évben, és stílustól függetlenül mind meghatározó lenyomatai a kornak. Elég csak az éppen pislákoló brit pop-ra (Oasis) gondolni, vagy az éppen egyre népszerűbb acid jazz-ra (Jamiroquai). Ezekre visszagondolva látom, hogy azóta mennyi mindenre hatással voltak. 

Az elektronikus zenei ízlésem is fürdőzött ekkor a jobbnál jobb megjelenésekben. A FSOL egyik legjobb lemeze is ekkor jött ki, a maga monumentalitásával. Bevallom akkor nem is nagyon tetszett (mert inkább raver-kedtem akkortájt), de rá két-három évre beért nálam, és azóta is az egyik személyes kedvencem. Azt sajnálom, hogy Orbital-t album szinten nem hallgattam akkor, mert ez valószínű kenterbe verte volna az akkori Prodigy mániámat. Na ez nem jelenti azt, hogy a Jilted nem személyes kedvenc. Eklektikusságuk ezzel az albummal kezdett kibontakozni, mégis erős volt továbbra is a rave hatása rajta. Kitűnő egyensúly jellemzi, és valami eszméletlen vagányság. 

Dalszerző előadói fronton a legerősebb lemezeket Kristin Hersh és Tori Amos tette le az asztalra. Mindkettő klasszikus, a diszkográfiájukban bizony viszonyítási alapként szoktuk tekinteni őket. Amos a Pink-el elment egy sokkal intimebb irányba, de azért nem tért el teljesen az Earthquakes zenei világától. A Pink ennek ellenére bizony több ponton már kamara pop-ként hatott, elég csak a monumentális Yes Anastasia-ra gondolni. Hersh-nek pedig ez volt az első szólóanyaga, amely igen erős kezdés volt. A helyzet iróniája, hogy ő ezt több alkalommal is képes volt megugrani. Annyira a Bedtime Stories-ért anno nem voltam odáig Madonna-tól. Idő kellett hozzá, és néhány megaciki album, hogy megkedveljem.

A legnagyobb durranás ebben az évben a trip-hop térnyerése volt. Noha én akkor csak a Massive Attack-et ismertem, de nekem ez akkor pont elég volt. A Protection-t rongyosra hallgattuk, noha közel sem volt egy tökéletes lemez. Az idő klasszikussá tette ezt is, és rá kellett jönni, hogy kellettek ekkor a gyenge pontok, hogy később hatalmasabb legyen a kiteljesedés. Mindenesetre ez az album kevésbé volt már hip-hop. A dub, a hip-hop, a jazz, és szimfonikus hatások egyvelege. Később, amikor elkezdtem a trip-hop-pal jobban megismerkedni, akkor sajnáltam már, hogy kimaradt akkor a Dummy, és a Strictly Turntablized. A Portishead és Dj Krush, de még a Skylab is másképpen fogta meg a műfajt, sokkal nyersebben és velőig hatolóbban. Dj Cam pedig már ekkor a jazz oldalt nyomatta, a trip-hop egy újabb arcát hangsúlyozva. Ezek az albumok mind klasszikusok, egymásra is rengeteget hatottak, ami rögtön tetten érhető, ha meghallgatjuk őket. Akárcsak a ritmusok, amelyeket később felfedezhetünk több zenekar, vagy előadó dalában.