A Tiff kínálatát minden évben remegve várom, ugyanis rengeteg nagyon jó skandináv film jelenik meg a kínálatban.
A norvég Eskil Vogt 2014-es első rendezésére is így lettem figyelmes, és amikor egy kicsit utána olvastam a dolgoknak hatalmas izgalom öntött el a filmmel kapcsolatban. Vogt forgatókönyvíróként dolgozott együtt azzal a Joachim Trier-rel, aki a remekbe szabott Oslo, Augusztus-t (2011) és a Szerzők-et (2006) jegyzi. Ráadásul ismét Trier-rel dolgozik a Louder than Bombs-on, amely elvileg már idén kikerül a mozikba. A fent említett két film mindkettő kitűnő lélektani utazás, a belső történésekre felfűzött történetvezetés mindkét esetben fatalisztikusan de nem kiszámíthatóan van jelen, amelyért szerettem mindkét Trier filmet. Vogt végre megmutathatta, hogyan is kell ezt csinálni a tapasztaltabb rendező holdudvarából kikerülve.
A kezdeti benyomások biztatóak, hiszen vizualitásban nagyon erős a film. Ez egyébként egy ironikus kontrasztot alkot a film témájával, szóval a húzás zseniális. Az arcközeli képek, az esetlen kameramozgás mind azt segítik, hogy legalább másfél órára érezzük a nem rég vakká válásból eredő ősbizonytalanságot. A bizonytalanság jelensége azonban nem lett teljes mértékben kiaknázva. A történet több szálon fut, amely kezdetben felcsigázza az érdeklődést.
A probléma azonban az, hogy nem tartja végig a rendező a nézőt bizonytalanságban, túl hamar nyilvánvalóvá válik a történet furfangja. Innentől kezdve pedig tulajdonképpen már teljesen mindegy mi is történik, hiszen a megoldás felé vezető úton való utazás a lényeg, amelyet vagy véletlenül, vagy szándékosan megvont Vogt a nézőtől. Az új helyzettel való megküzdés neurotikus útja így kevés izgalmat tartogat.
A film sajnos egy hatalmas lufira emlékeztet, üres belül, de legalább a nyomás nem veti szét, hiszen az alapötlet és maga a megvalósítás tényleg remek, de ez önmagában igen kevés és így egy átlagos nézői élményt eredményez. Vogt az útját még nem igazán találta meg, Trier párosításban erősebb forgatókönyvek születnek, ugyanis ennek a filmnek épp a forgatókönyv a legnagyobb gyengéje.
5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése