Best films 1992

Medicine Man  (John McTiernan)

Wayne világa (Wayne's World , Penelope Spheeris)

Szellem a házban  (Howards End , James Ivory)

Elemi ösztön  (Basic Instinct,  Paul Verhoeven)

Alvajárók  (Sleepwalkers , Mick Garris)

Poison Ivy (Katt Shea)

Halálos fegyver 3  (Lethal Weapon 3, Richard Donner)

 Végső megoldás a Halál (Alien 3, David Fincher)

Túl az óperencián (Far and Away , Ron Howard)

Apácashow  (Sister Act,  Emile Ardolino)

Batman visszatér  (Batman Returns , Tim Burton)

Boomerang (Reginald Hudlin)

Káin ébredése  (Raising Cain , Brian De Palma)

Twin Peaks: Tűz jöjj velem!  (Twin Peaks: Fire Walk with Me , David Lynch)

Az utolsó mohikán  (The Last of the Mohicans , Michael Mann)

 Egerek és emberek  (Of Mice and Men , Gary Sinise)

1492: A paradicsom meghódítása  (1492: Conquest of Paradise , Ridley Scott)

Több mint testőr  (The Bodyguard , Mick Jackson)

Egy becsületbeli ügy  (A Few Good Men , Rob Reiner)

Halhatatlan szerelem  (Forever Young , Steve Miner)

Egy asszony illata  (Scent of a Woman , Martin Brest)

Végzet (Damage, Louis Malle)

Három asszony (Au pays des Juliets,  Mehdi Charef)

Indokína (Indochine, Régis Wargnier)

Dermedt szív (Un coeur en hiver, Claude Sautet)

A birsalmafa árnyéka (El sol del membrillo,  Víctor Erice)

Sonka, sonka (Jamón, jamón,  Bigas Luna)

Legjobb szándékok (Den goda viljan,  Billie August)

Drengene fra Sankt Petri (Søren Kragh-Jacobsen)

 Síró játék (The Crying Game, Neil Jordan)

Ha erre az évre gondolok vissza,  jó érzés tölt el. Pedig elnézve a válogatásomat egyértelmű mainstream még mindig az ízlésem.  Zsenge  hatodikos lehettem tehát nem is csodálkozom ezen. Azon már csak mosolyogni tudok, hogy képesek voltunk moziban megnézni olyan filmeket mint a Batman visszatér, az Apáca show vagy a Bumeráng.  Biztosan tudom, hogy nem lennék képes ezeket újra nézni, de lássuk akkor mi bevállalható még mindig számomra. A sikerprodukciók közül egyértelműen az Elemi ösztön, amelyet vagy három évvel később láttam, és úgy emlékszem az első olyan film élményem volt amelyben az erotika a thriller-rel találkozott. Moziban láttam akkor az Alien 3-at is, amely már akkor csalódás volt számomra, de nem egészen. Úgy vagyok a mai napig ezzel, hogy ha az Alien univerzumban értékeljük a filmet, akkor mondhatni talán a leggyengébb a sorban. Azonban mint sci-fi –horror igen is megállja a helyét, ráadásul sajátos látványvilágot teremtett Fincher, egy hosszú videoklip-et rendezett, amely végül is erős hangulatot adott a filmnek. A legtöbb „komolyabb” filmet utólag pótoltam a kilencvenes évek közepétől napjainkig. A Síró játék nagy lenyomatot hagyott, útkereső kamaszként a „transzneműség művészköntösben” téma bizarrsága ellenére is beszippantott. Aztán a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején a francia filmekre nagyon rá voltam cuppanva. Az Indokína Deneuve-vel az évtized legjobb filmjei között ott van. Bár máig elfogult vagyok a Deneuve filmekkel kapcsolatban, de azt gondolom mára ez tényleg klasszikus filmmé nőtt.

És egy guilty pleasure a végére: a Több mint testőrt 92-ben kétszer néztem meg moziban (!). Igaz azóta sem láttam, gondolom nem is tetszene már, hiszen kasszasiker film volt ez is. De akkori Whitney mániámat csak így, és a soundtrack albummal lehetett csillapítani.