Jay Denes volt az a producer, aki életre hívta a Naked Music kiadót, így saját lábára állva végül azt csinált amit akart. A Naked Music garancia a minőségi zenére, legfőképp a new york-i klubélet zenei világát hivatott egybe gyúrni. A Blue Six zenei formáció voltaképpen Denes maga, és a kiadó ars poeticáját hivatott képviselni, mindemellett igen határozott zenei irányvonalat rajzol fel. Ha ezt nézzük akkor röpke tizenkét év alatt vajmi keveset változott a Blue Six zenéje.
A 2000-es évek elején igazi klubbomba volt a Music&Wine és a Pure, így Denes időszerűnek látta, hogy lp-t dobjon a piacra főleg, hogy mindeközben függetlenedett is. Az első album a Beautiful Tomorrow 2002-ben jelent meg és az évtized egyik klasszikusává érett. Akkor tájt virágzott a nujazz, az elektronikus zenében igen hangsúlyos volt a jazz hatás. Tulajdonképpen abban emelkedik ki ez az album az akkor egyébként igen erős mezőnyből (NuSpirit Helsinki, Koop) , hogy a jazz-t, a soul-t és a funk-ot egyfajta deep house-os köntösbe öltöztette, így a daloknak volt egy erős dinamikája, de mindamellett ott volt a jazz melankóliája is. A 2007-es második Aquarian Angel egy erős lounge hatással egészítette ki a képletet, egy kicsit a dinamikából is visszavett. Ez az album egységesebbre, merengősebbre sikerült, valóban a nyári kánikulák medence melletti édes semmit tevését vetítette elénk. Számomra egyébként ez a legkedvesebb Blue Six album, mert talán ez sikerült a legdallamosabbra is. A 2010-es Noesis rágyúrt a funk-os ritmusokra, amely az előző album andalító lágyságának éles kontrasztja, mindemellett igazi erotikus hangvételt ütött meg, viszont kevesebb volt rajta az ütős dallam.
A tavaly december elsején megjelenő Signs&Wonders azt az utat folytatja amelyet a Noesis megkezdett. Ugyanakkor nem érzem azt a kontrasztot zeneileg, mint amit éreztem a Noesis megjelenésekor, nem annyira kiélezett a határvonal. Nem lehet azt mondani, hogy a ritmusokon van a hangsúly, azt pedig pláne nem, hogy a dallamokon. Egy biztos, hogy ez az album ismét igen erős lounge vonulatot képvisel, de nem andalítóan jóleső dallamokkal. Inkább az erotikusan ellazító jelleg dominál. Valahogy félúton van az Aquarian Angel és a Noesis hangulatvilága között. Vette az Aquarian lounge-át és a Noesis erotikus hangvételét és ezt úgy gyúrta össze, hogy egy teljesen új hangzásvilágot teremtett (természetesen magához képest).
A Blue Six zenéjét ha jellemezni kellene, akkor a "visszafogottan elegáns" kifejezést használnám, leginkább a luxus juthat még róla eszünkbe. Ebben természetesen ez az album sem különbözik ez az alaprecept. Ugyanakkor a negyedik albumra Denes megpróbálta leegyszerűsíteni a dolgokat, ez idáig a leginkább minimál albuma. A "minimálság" olyan dolgokban nyilvánul meg, hogy nem sokat variál a dalok felépítésén, minden dal valamilyen repetitív ritmusképletre épül és ezt erősíti a verzé-refrén-verzé felépítés. Kevés az a kivétel amikor például valamilyen kiállás ezt a képletet színesíti. A dallamok is erre az ismétlődő jellegre épülnek, ebből adódóan igen monoton, itt ott már szinte gépies. A dalok hangzása ezen az albumon egy igazi lágy simogatás, amelyet időnként meg-meg törnek hátulról jövő ritmikus effektek. Tulajdonképpen zseniális ahogyan találkozik a monoton gyengédség a hirtelen jövő ritmusvariációkkal, mert nem alkot mégsem kontrasztot, igazi egység kreálódik. Tulajdonképpen ez az erőssége leginkább az albumnak, a minimál egy olyan irány a Blue Six-től amelyet először ezen az albumon tapasztalhatunk meg. Mindemellett azonban meg kell vele küzdeni, mert ez az ismétlődő jelleg bizony itt ott embert próbáló. Ráadásul szinte teljesen eltűntek a jól megírt dallamok, ezúttal nem helyeződött hangsúly erre. Ez egyébként a Noesis-nél jelent meg először, de ott még voltak dallamosabb dalok a lemezen. Jelen esetben azonban pont ennek a faktornak az átörökítése erős ezen a korongon.
Azonban zeneileg Denes tudott a saját világán belül egy új univerzumot teremteni, ha van kitartás akkor ennek szépsége is felfedezhető, mert van ennek bája csak hallani kell azt. Az viszont kérdéses, hogy klasszikussá érik e ez a lemez. Effelől vannak kételyeim, hiszen az általa behatárolt stíluson belül mozog és ezzel akár saját dolgát nehezíti.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése