Az album a Vapor City era utolsó darabja. Az említett album Travis Stewart víziója egy képzeletbeli városról, amelynek koncepciója talán el is vitte tavaly a hátán az albumot. Kitűnő érzékkel hozta egyensúlyba a jungle-t, a hip-hop-ot és az éteri dallamosságot, de ez a képzeletbeli város mint keret tudta egységes keretbe foglalni az egyfajta kilencvenes évek vad tánczenéit megidéző revival-t. Az év folyamán kósza track-ek és EP (Fenris District) is jelent meg az era kiterjesztéseként. A Vapor City Archives Stewart ígéretei szerint utolsó a sorban. Felteszem a kérdést, akkor most tényleg ennyi jó ötlet született a Vapor City jegyében? Vagy nem egy jól kitalált franchise állítólagos utolsó darabja ez a kiadvány?
Tulajdonképpen mindegy is a dolog, mert az első hallgatás után már megállapítható volt, hogy ez az album több az "anya-album" maradékainak összegyűjtésétől. Ezek a track-ek ugyanis elég karakterisztikusak ahhoz, hogy szimpla b-side-osnak címkézzük őket. Kétségtelen, hogy a hangulatuk és a megszólalásuk a Vapor City univerzum részét képezik, a címéről is ordít, hogy ez nem egy igazi új megjelenés a szerzőtől. Ellenben az album ritmusvilágában itt-ott érdekes kitekintést nyújt, illetve a hanganyag egységesebb, homogénebb mint "anya-albuma". A drum 'n' bass hatás tovább gyűrűzött, azonban jelen albumon a hangzás sokkal lágyabb, akár ritmusszekcióban, akár abban az értelemben, hogy a dallamvilág dominánssá válik. Ennek a húzásnak nagyon örültem, hiszen a Vapor City-n is a dallamos, kilencvenes évek jungle-jét idéző track-ek voltak a kedvenceim. Előszeretettel használja a női vokál sampling-et, és kitűnő érzékkel ellensúlyozza dallammal a helyenként erős ritmus témát. Ha őszinte akarok lenni Machinedrum ebben a legjobb, és ez a törekvése az egész lemezen átível. Gyakorlatilag ez egy romantikusabb változata az egyébként igen nyers és vad Vapor City-nek. Zeneileg hidat épít a lassú hip-hop ütemek, a footwork, a drum 'n' bass, az ambient és a UK garage közt, színesítve azt dallamos elemekkel. Ennek megnyilvánulásaként említhetjük a vokál sampling előtérbe nyomását, hangsúlyossá tételét, az akusztikus gitár valamint a zongora beépítését a hangzásvilágba.
Kétség kívül mint album jól működik ez a hanganyag, ugyanis kerek egészet alkot. A Vapor City ellenben igen sokszínű volt, bár akkor pont azt szerettem benne. Az Archives abban jó, hogy egyfajta "romantikus" hangulatot hordoz az elejétől a végéig. Külön kedvencem a 2 B Luvd, amely a maga szaggatott ütemével és egyszerű dallamával igazi transz zene, amivel Stewart azt bizonyította, hogy adott keretek között is lehet újat mutatni.
Természetesen azért a tökéletes albumtól ez messze áll, már csak azért is mert ez ugye bevallottan sem újító szándékot tükröz. Az album eleje igazi vitaminbomba de sajnos a közepén van egy kis leülés, de a végére szerencsére ismét beindul a gépezet.
Mindent egybe véve kellemes hallgatni való, amely a rajongóknak kötelező darab. Ugyanakkor amit a koncepció is sugall csodákra nem kell számítani, az majd a következő dobás lesz (reméljük). Jól passzol ezekhez a szürke reggelekhez!
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése