Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan

Valóban furcsa és ez számomra megmagyarázhatatlan. Kétségen kívül érzem, hogy ez kultfilm lesz mivel Reisz Gábor jó érzékkel fogta meg napjaink  harmincas korosztályának viszonyát a nagybetűs élethez. A képek, a zene és egye fene az egyéni monológok is jól működnek, mivel alapvetően a komikum felől közelíti meg a dolgot. Ugyanakkor aki könnyed vígjátékot szeretne az biztos csalódni fog, mert a derülések hátterében szívet facsaró ráismerések vannak, amelyek a magát komolyan venni akaró embernek bizony erősebb élményt nyújtanak a helyzetkomikumnál. 

Számomra ez a film nincs egyensúlyban, túlságosan karikatúra szerűnek érzem a főhősök jellemét, számomra ez a tükör túl görbe. Nincs ezzel baj, gondolom ez volt az alkotók szándéka a hogyanokkal kapcsolatosan. Azonban az első fél óra után már inkább fárasztóak a személyiségjegyekből adódó akciók-reakciók. Ennyire mégsem fekete-fehér a helyzet, ennyire csak nincsenek nyertesek és lúzerek. Ez a film a lúzerség paródiája, amely komolyan veszi magát és tulajdonképpen ebből adódik az, hogy nincs egyensúlyban. 

Emellett természetesen pont azok a képek maradnak meg, amelyek élményeket kavarnak fel az emberben. Ebben nagyon erős a film, hiszen a nézése alatt azt veszi észre az ember, hogy saját magát analizálja. A film ezen szegmense szerintem ráül a kikapcsolódást biztosító szegmensre, még akkor is, ha folyamatosan sorakoznak egymás után a megmosolyogtató helyzetek. 

A film véleményem szerint nem jut el a-ból a b-be, de nem is ez a célja, illetve egyértelműsíti ennek a generációnak a helyzetét korunkban. Ennek egy metaforikus képe lehet a főhős Áron futása a végén. Egy valamire biztos jó ez a sajátos élmény, mégpedig arra, hogy megálljon az ember és visszatekintsen. Motiválatlanságot, céltalanságot látunk, vagy pedig valamiféle haladást még akkor is, ha nem tudjuk mi van b-ben. A kilencven perc ennek a céltalan baromkodásnak szerintem egyébként sok, de sokkot csak így válthat ki. Valahogy nem szívesen nézném újra, és kifejezetten örültem, hogy kijöhettem a végén a moziteremből. Lehet ez egyéni struccpolitika, de korosztályom világképét én nem így képzelném el, ha pedig céltalanság van, akkor pont kapaszkodót adnék. Itt ilyesmiről szó sincs. Nincs vele gond, de engem ezek miatt nem győzött meg.

6/10