Gerontophilia

Amennyiben Bruce La Bruce-ról van szó, mi más juthatna eszünkbe mint a provokáció, a meghökkentés és hasonló szavak. A tavalyi Torontói Filmfesztiválon bemutatott legújabb filmje sem tesz mást, mint igen vegyes érzelmeket kavar fel a nézőben. Ezzel tulajdonképpen nincs is gond, sőt örülök, hogy nem a szenzáció hajhászás felől lett megközelítve a dolog, hanem egy picit emberi oldalról.

Nem gondolom, hogy a főszereplő Lake (Pier- Gabriel Lajoie) perverz lenne, inkább mint fétis jelenik meg az idősekhez vonzódás az életében. Az eszünkkel természetesen tudjuk, hogy a gerontofilia a szexuális perverziók közé tartozik, egyfajta pszichoszexuális zavar, de természetesen ezek megítélése mindig függ a kortól (amelyben élünk), és az adott kultúrától. Jelen esetben egyértelmű elhajlásként kezelendő, hiszen a történet napjainkban, Kanadában játszódik. A megítélést kitűnően lefesti az a jelenet, amikor Lake újjáéleszt egy bácsit, azonban közben egy látványosat ejakulál. A környezet, de még Lake reakciója is sokat elárul társadalmunk megítéléséről a jelenséggel kapcsolatban. A legfélelmetesebb itt, hogy leginkább a tabu, ami ebben a helyzetben kiéleződik. Mégsem olyan irányban indul el az alkotó, amelyben a parafíliára hegyezi ki a történetet. Ennél sokkal bensőségesebb hangulatot teremt, ahol leginkább az intimitásé a főszerep. Lake-et nem mint perverzt, hanem mint embert ismerjük meg, ezáltal teljes szimpátia alakul ki, és fel sem szisszenünk intimkedésének színterén. Lake gondolatai és cselekedetei cseppet sem öncélúak, a legkevésbé irányulnak szexuális vágyainak csillapítására. Inkább egyfajta altruista szemlélet uralkodik nála, valami miatt érdekli az idős úr, aki persze élvezi, hogy valaki végre őszintén érdeklődik iránta, foglalkozik vele. Lake egyfajta küldetésnek érzi, hogy az öreg utolsó kívánságait (friss levegő, látni a tengert) teljesítse, és ezért képes határokat is átlépni. Hangsúlyozom emberként van ábrázolva, tehát belevegyül ebbe gyengesége is, szexuális viszonya lesz az öreggel, de ez a viszonylat mindkét fél számára kielégítő. Lake barátnője Desiré mindig is szentként tekintett barátjára, aki mindig hangsúlyozta, hogy nem az. Aztán amikor világossá vált számára a dolog, ő is megértette miért is vitáztak ezen sokat. Desire reagálása, illetve a dolog feldolgozásának a folyamata nagyon aprólékosan elénk lett tárva, és mindenképpen egy példaértékű dolognak tartom. Desire igen forradalmi gondolkodású egyébként, és rá kellett jönnie, hogy barátja még nála is radikálisabb és tényleg egy cseppet sem szent. Tulajdonképpen ő volt az, aki a lényegét megfogta annak ami történik: "Nagyon bátor dolog amit csinálsz, hiszen szembe mész a természettel és ez nagyon radikális dolog". És ez így van, hiszen a természet rendje mindent felül ír, és ezt Lake sem tudja elkerülni. Ennek tudatában pedig rájövünk, hogy bizony ez a dolog igen sok szomorúságot hoz majd az életében. Furcsa de ez a film számomra leginkább az empátiáról, altruizmusról, a szerelemről és az elmúlásról szólt a leginkább, a legkevésbé sem a fetisiszta szexualitásról. Mindeközben jó volt látni, hogy egyébként minden úgy történik, mint egy "normális" esetben: féltés, hülyülés, féltékenység, összezörrenés, beteljesülés. Szóval lehet egy ilyen fétissel együtt élni? Neked mi a fétised?

7,5/10