Arra is rengeteg idő ment rá, hogy neki kezdjek egy Xavier Dolan-nek. Mindezt azért írom, mert valahol sejteni lehetett, hogy ez a fiatal multitalentum a szívemből beszél. Filmjeinek témája is mind olyan, amihez erő kell, nem szombat esti kikapcsolódás. Szóval így álltam neki a most huszonöt éves rendező első, 2009-es filmjéhez.
Anya-gyermek kapcsolat, abból is diszharmonikus, kemény. Mégis többször érzékelteti az alkotó, hogy ez valami ősi kapcsolat, akármilyen is, valami "érthetetlen" ragaszkodás akkor is van ha egyébként nem felhőtlen a kapcsolat. Ebből adódóan elég bipoláris jelen esetben a viszonyulás, hiszen a szeretet-gyűlölet intervallumán hullámzik végig a főhős. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy nem menthetetlen a helyzet, sohasem fordul az érdektelenség irányába, tehát a végkifejlet sejthető. Viszonylag még arra is kapunk valami válaszféleséget, hogy miért is alakult ki ez a helyzet, és az is egyértelmű, hogy nincs konkrét hunyó miatta.
A történetet Hubert (Xavier Dolan) szemszögéből látjuk, ettől függetlenül az édesanya érzelmi vívódásaira is nagy hangsúlyt fektettek. Külön tetszett, hogy az egész történet nem a homoszexualitásra lett kiélezve, helyesebben nem a szexualitásra, tehát jelen esetben végre nem száműzték ösztön szintre a jelenséget. A coming out kérdése itt is megjelenik, és sajnos sokkal életszagúbb ez a forma, amit itt látunk.
Egyébként többször elgondolkodtam a film alatt, hogy egy ilyen konfliktusnak sokszor csak az az alapja, hogy a felek nem beszélgetnek egymással. Beszélnek persze, de mindenki mondja a magáét. Egy kis értő figyelemmel az esetek többsége orvosolható lenne, és elkerülhetőek lennének a szívbemarkoló "mi lenne ha nem lennék" dialógusok.
A történet tetszett, a rendezés és az operatőri munka is rendben volt. Mégis a dialógusok számomra sokszor túljátszottnak tűntek. Érzelmileg a szituációk nem voltak hozzá kellően túltöltve. Nem tűnt hitelesnek a sokszor hisztériába csapó veszekedés, még akkor sem, ha jelen esetben egy kamasz művelte azt. Sajnos ez nagyon zavaró az egész filmen keresztül. Ennek már csak azért sem volt létjogosultsága, mert semmi jele nem volt annak, hogy főhősünk megzizzent a feszkó miatt. Lehet ez még Dolan tapasztalatlanságának a terméke, de fiatal kora ellenére a művészi kifejezést és a megvalósítást kitűnő egyensúlyba tudta hozni. A filmbe belerakta a lelkét, és ez végig érződik rajta. Egy kicsit azt is el szeretném hinni, hogy voltaképpen ez az egész róla szólt.
7/10
Jau ki film, de én is csak ambivalens érzésekkel tudok viszonyulni hozzá.
VálaszTörlésÉn most a Laurence Anyways-szel szemezek úgy fél éve. Lassan ráveszem magam, hogy megnézzem.
Ez után én egy kicsit szüneteltetem a Dolan ügyet, de már én is felkutattam a filmográfiát és meglepődtem, hogy fiatal kora ellenére jó pár film van a háta mögött. Majd szép lassan én is megnézem őket!
VálaszTörlés