Felix Herngren első filmes svéd rendező nem kis fába vágta a fejszéjét, amikor Jonas Jonasson világhírű bestseller-jét próbálta adaptálni filmvászonra. A könyv sikeressége hatalmas elvárásokat támaszthatott elé, illetve a cselekmény kesze-kuszasága, a fekete humor megjelenítése mind-mind nehéz feladat elé állította. Egy percre sem kell azonban aggódni, ugyanis Herngren és társai hősiesen állták a sarat, amit ebből az alapanyagból ki lehetett hozni, ők azt véleményem szerint megtették.
Allan Karlsson (Robert Gustafsson) épp a századik életévét tölti be egy idősek otthonában, amikor is úgy dönt, hogy nem hajlandó a halálhoz vezető szürke hétköznapokban elmerülni, így lelécel. Az már az elején kiderül, hogy nem megy simán a helyzet, hiszen egy bűnöző banda bőröndnyi pénze kerül hozzá. Ezzel megkezdődnek a kalamajkák, többen csatlakoznak hozzá és megpróbálnak meglépni a bűnözők elől, akik persze vissza szeretnék kapni a pénzt.
Ez tulajdonképpen a történet vezérfonala, azonban sokkal érdekesebbek voltak főhősünk visszaemlékezései, amelyet a filmkészítők mindig megpróbáltak valamilyen jelenbeli fordulathoz kötni, így az időben történő ugrálások követhetőek voltak. Ezek a visszaemlékezések szolgáltatják leginkább az abszurd humor kedvelőinek az alapanyagot, hiszen ami elénk tárul az egy alternatív történelem. Allan minden sorsfordulós eseménynél ott volt a huszadik században, tehát az ő szemszögéből láthatjuk a történelmi eseményeket. Ott van a spanyol polgárháborúban, barátságot köt Franco tábornokkal, Truman elnökkel. Jelen van az atombomba feltalálásánál nem kis szerepben, Sztálin a Gulagra küldi, Einstein együgyű ikertestvérével együtt fundálják ki a szökést onnan. De Gorbacsow, Ronald Reagan is szerepet kap a történetben, amikor a hidegháború idején éppen kettős ügynökként tevékenykedett. A sort lehetne folytatni.
A jelenbeli események sem maradnak le abszurditásban, gyakorlatilag hangos kacagások közepette lehet fetrengeni a tv előtt a padlón, feltéve ha van kitartása az embernek. Egy idő után ugyanis fárasztóvá kezd válni a dolog, ami azért lehet mert nem lehet mindent belesűríteni ennyi játékidőbe. A két szálon futó események darálódnak, egy percnyi szusz sincs. Ezzel pedig az a baj, hogy hamar érzéketlenné válik az ember rá. Szóval mégsem úgy működik filmen, mint könyvben, hiszen ott a tempót én diktálom.
A másik nagy hibája a filmnek, hogy nem látom hova tart. Allan személyisége konstans, ugyanolyan gyermekként mint felnőttként, vagy aggastyánként. Félelmetes az, amikor leesik a múltbéli sztorik láttán, hogy a jelenbeli Allan is pont olyan "együgyű" mint egykor. Az ég egyadta világon semmit sem változik a személyisége. Egyszerű az életfilozófiája: van ami van és lesz ami lesz. Ergo semmi célja sincsen, csak a bambasága, és egyszerűsége van és kész. Az időskor szintetizáló jellege egy percre sem jelenik meg nála, amely igen csak hiteltelenné teszi figuráját.
De mit is beszélek, hiszen ez egy vígjáték, és valószínű nem a jellemfejlődés motiválta a készítőket. Terjengőssége ellenére is kitűnő esti szórakozást nyújt, főleg azoknak akik rajonganak az alternatív történelemért, és a Forest Gump-ra sem komolyan tekintenek.
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése