2014. szeptember 22., hétfő

Los Últimos Días / The Last Days

Nem is tudom mire számítottam. A spanyol science fiction általában azért jön be mindig, mert alacsony költségvetés miatt/mellett nagyon jó sztorikat visznek vászonra, a színészi játékra nagy hangsúlyt fektetnek és a kivitelezéssel sem szokott probléma lenni. Tulajdonképpen ebben a David és Álex Pastor által írt és rendezett 2013-as sci-fi-ben sincs ez másképp. Ennek a posztapokaliptikus környezetbe helyezett történetnek nagyon jó a felütése, jó az alapsztori, a színészi játék is so-so, bár nem kiemelkedő, és a kivitelezés az mestermunka tudván, hogy nem sok forrás állt rendelkezésre. A látványra és a hangzásra is sokat áldoztak és ez jelentősen emeli az élményt.
Egy ismeretlen eredetű globális pánikbetegség söpör végig a világon, ahol az emberek pánikrohamban törnek ki, ha kimennek a szabadba. Ennél fogva elnéptelenednek az utcák és az épületek foglyaivá válnak az emberek. Marc (Quim Gutiérrez) meg akarja találni barátnőjét, ezért hosszas ásás után eljut a metróalagútba, és a kaland itt kezdődik. A szemét HR-essel indulnak neki Barcelonának egyéni céljaikkal, megannyi kalamajkába keveredve.
Megvan minden a jó filmhez, de mégis hiányzik belőle valami. Azt sem mondom, hogy nem volt lebilincselő, mert az volt, végig lekötötte a figyelmet, szórakoztató volt. Mégis azt érzem, hogy amit itt elénk tettek, ez filmvászonra édes kevés. Nincs a filmnek erős atmoszférája, a történések pedig pörögnek, valahogy elmegy az ember mellett. Nem számítottam még egy Nyisd ki a szemedre (1997), vagy egy Időbűnökre (2007), de azt nem gondoltam, hogy a spanyol filmgyártásra a tv-s produkciók ekkora hatással vannak. Konkrétan számomra a legtöbbször a Bárka (El Barco, 2011-2013) jutott eszembe, rengeteg a hasonlóság a két produkció között. Ezt a hasonlóságot nyilván köszönhetjük a történetnek, hiszen mindkettő apokaliptikus. Azonban nem elsősorban erre gondolok itt, hanem arra, hogy egy ilyen jó alapsztoriból mekkora dobást lehetett volna!!! csinálni. A Bárka is húzta a rétestésztát és saját koncepciójába fulladt bele. Egy kicsit azt érzem, hogy jelen esetben csattanó vagy tanulság vagy mineknevezzem nélkül ez a film nem más mint egy szerelmes történet (akárhogy de a Bárka is az), és másfél óra után űrt hagy egy olyan emberben aki némi science-re vagy netán fiction-re vágyik. Ez a film némi nyújtással kitűnő sorozat alapot képezhetne, ahol izgulhat mindenki azon, hogy a végén meg legyen a nagy beteljesülés. Filmnek azonban ezt így nagyon kevésnek tartom és méltatlannak főleg úgy, hogy a szerzőpáros háta mögött egy Víruscsapda (Carriers, 2009) áll. Agyzsibbasztáshoz jó, de ahhoz ott vannak az amcsik, akik ebben azért jobbak, európait pedig nem ezért nézünk.

5/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése