Egy borongós délutánon a templom előtt várta, hogy megjelenjen ő. Magas, délceg megjelenésű volt és rendkívül megnyerő modorú. Már akkor tudta, hogy ő szíve soha sem lesz teljesen az övé, hiszen szívével már Ő rendelkezett. Mégis szeretete határtalan volt, mert az Ő belőle sugárzott és ennek a szeretetnek a tengerében élvezte a fürdőzést. Kölcsön kapott egy időre valamennyit az Ő időtlenségéből és végtelenségéből, amelyet ő vele és ő által át is élhetett. Idővel azonban élni nem tudott vele, mert az emberi természet határait meglépni nem volt képes. Birtokolni akart, de Ő-vel osztozni lehetetlen küldetés volt. Saját szíve szeretetét sem tudta két irányba sugározni.
Ugyan már régóta nem várja őt a templom előtt, de egy valami mégis megmaradt, mégpedig a szeretet mindennek felett álló ereje. Egy örök lelki kapcsolat, egy támogató erő, egy igazi barátság ő-vel, egyetlen kapcsolata Ő-vel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése