Nos a norvég Erik Poppe-t (Hawai, Oslo, 2004, Troubled Water, 2008) is elérte a "menjünk külföldre filmet csinálni" alkotói szakasz. Oké valahol ez természetes, felfigyelnek az alkotóra aztán nemzetközi vizeken próbálkozik, aztán mi a vége? Általában a "vissza a gyökerekhez", vagy marad már nemzetközi, de azért otthon is gyárt filmeket. Az én meglátásom az, hogy a legtöbb skandináv alkotó saját hazájában tud igazán hiteles alkotást letenni az asztalra. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a nemzetközivé növő produkciókból elveszik az alkotó egyénisége, hiszen mondjuk von Trier estében a nemzetközi produkciók is ugyanúgy hatásosak mint amelyeket otthon gyártott (különbség azért ott is felfedezhető).
Erik Poppe tehát Írországba tette át a helyszínt, és bevetette a filmsztár alkalmazását, Juliette Binoche-t kérte fel Rebecca a fotóriporter megformálására. Szóval ami ilyenkor lenni szokott egy kicsit felszínessé válik a kontextus, ez tehát általában a nemzetközivé növés betegsége.
A kötelező fanyalgás után azonban meg kell állapítsam, hogy Poppe ugyan nem ússza meg e "betegség" tüneteit, azonban epidemiológiai hasonlatoknál maradva nem engedi a kórt tovább terjedni.
Első ránézésre ugyanis úgy tűnik sokat akar a film, hiszen társadalmi problémákat feszeget, konkrétan az iszlám öngyilkos merénylők körüli morális kérdéseket veti fel a film, vagy éppen a kenyai menekülttáborban élők nyomorát akarja magyarázni a multinacionális vállalatok kizsákmányolásával. Ebbe könnyen bele lehet fulladni, de amikor a film egynegyedénél világossá válik, hogy voltaképpen nem is erről szól a film, ez csak a keret hozzá, nyugodtan hátra dőlve lehet nyugtázni, hogy ebből még valami érdekes is ki sülhet.
Erős párhuzamot tudok vonni Susanne Bier Egy jobb világával, hiszen társadalmi problémát állít fókuszba a moralitás oldaláról megvilágítva. A különbség azonban az, hogy Bier filmjének a célja maga a moralizáció volt, és valljuk be őszintén egy kicsit bele is tört a bicska. Jelen esetben a film penge élen táncol, nagyon neccesen de talán egyszer sem csúszik a túlzott moralizáció oldalára. Amennyi jelen van a filmben az pedig nem cél, hanem eszköz.
Ugyanis maga a film tulajdonképpen egy lélektani fejlődési görbe, ahol Rebeccának egy választás elé kell állnia. Ugyan ezt a fajta választási helyzetet (hivatás vagy család) már ezerszer láttuk, mégsem fullad unalomba az egész, hiszen ez a hivatás igen csak specifikus. Rebecca konfliktus helyzetekről szokott fotókat készíteni, gyakran van életveszélyben, legutóbbi fotózása során kis híján meghal, miután egy öngyilkos merénylő robbant a zsúfolt utcán. A férje Marcus (Nikolaj Coster-Waldau) választás elé állítja, mert a család már nem bírja elviselni azt a tudatot, hogy az édesanya folyamatos életveszélynek van kitéve.
A folyamatos őrlődés ráül az ember mellkasára, főleg azért mert sok minden kimondatlan marad és Poppe nem engedi ezeket kitörni, sajnos nincs katarzis mint előző filmje a Troubled Water (2008) esetében. Ami marad az a főhősnő lélektani fejlődése, de azt ne gondoljuk, hogy eljutunk A-tól a Z-ig. Poppe a hidegrázós zárójelenetével a nézőre bízza a főhősnő választását (vagy nem választását). Minden estere azon túl, hogy a földbe döngöli ez a jelenet a nézőt, mégis fel is emel minket, hiszen itt válik világossá a morális keretrendszer értelme.
Juliette Binoche (Csokoládé, 2000.) a kételyek közt őrlődő karakter megformálásába bele adott apait-anyait, azonban én éreztem valamiféle távolságtartást a szereptől, de az autós jelenet meggyőzött, hogy ennek is a karakter része kellett hogy legyen. A "szívtipró" Nikolaj Coster-Waldau (Fejvadászok, 2011.) ezúttal megfontolt édesapát játszott, egy percig sem jutott róla eszembe az előbbi címke.
A film tehát nem mentes a kliséktől, de véleményem szerint ezeket a kliséket Poppe eszközként az alapprobléma bemutatására használta, mint keretrendszert, és tette ezt úgy hogy nem kaptunk direkt közléseket, nem akart számunkra (ezúttal sem) tanmesét írni. Emocionális szinten azonban jobban működnek korábbi munkái.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése