Early Riser, és valóban ebben az albumban benne van a korai ébredés minden bája: az ébredező utcák moraja, a friss kávé illata, a madarak csivitelése, a távolból átszűrődő első vonat hangja. Valami végtelen nyugalom ez, bár tudjuk, hogy mégsem az hiszen fél óra, negyvenöt perc múlva beindul az élet és az ébredező utcák zsúfoltakká válnak. Taylor Mcferrin-nek (Bobby McFerrin idősebbik fia) valahol álmodozónak kell lennie, csak is így lehet, hiszen ezeket a hangulatokat másképpen nem lehet egy csokorba összegyűjteni.
Az Early Riser a bemutatkozó lp, amelynek elkészültére igen sokat kellett várni, de megérte. 2006-ban jelentette meg McFerrin első ep-jét Broken Vibes címmel, majd 2010-ben Early Riser címmel egy másik ep-t is megjelentetett, és ezután csend. Időközben Mcferrin leigazolt a Brainfeeder-nél, ahol egyébként Flying Lotus is székel. Ezen tulajdonképpen nem is lehet csodálkozni, a hip-hop felől közelítő kísérletező elektronikus zenék olvasztó tégelye ez, ahol jellemző a jazz-es, soul-os, afro-beat-es hangzás. Mcferrin-t mintha az ég küldte volna ide, hiszen future soul-ja hasonlóan kiválóan működik mint pályatársa Thundercat esetében, csak nála erősebb a chill out, így atmoszférikusabb a hangzás. Zenéje egyértelműen a hip-hop felől közelít, azonban a lágy elektronika megszelíditi a ritmusokat. A másik fő komponens pedig a megunhatatlan jazz. Ezzel a műfajjal persze egy picit elfogult vagyok, hiszen félelmetes mennyi fajta átértelmezése létezik, és öröm hallgatni olyan lemezeket, ahol ilyen transzformációknak lehetünk fültanúi. Ha őszinte akarok lenni - és nem is hazudok nagyot - ez tulajdonképpen egy jazz album, amely randevút ad a soul-nak, a hip-hop-nak és a chill elektronikának és ezeket az összetevőket úgy keveri, hogy a megannyi hasonló produkció közül bizony kiemeli. Érzem Mcferrin önálló stílusát rajta, imádom az urban-folk-os hangját, a soul-os megoldásokat és az elektronika használatát, amely más szférába emeli a lemezt. Tulajdonképpen az atmoszféra teremtésben erős a lemez, a simogató hangok azonnal leképezik a vizualitást, de tovább megyek a többi érzékre is hatással van. Valahol ez egy nagyon jó nyári lemez, ahol - címével összhangban - a nyár egy olyan oldalát idézi meg, amely szentimentálisabb és melankolikusabb és valahol erotikus is. Tovább menve, nem csak reggeli pillanatok ezek, hiszen érezni minden hangjegyben az esti szürkület langyos szellőjét, a bogarak táncát a kandeláber körül, és ott van a hársfa virág illata is az orrunkban, amelyet a lágy szellő hordoz. Ez az állapot egy magányos állapot, amelyben nagyon jó feloldódni tudván, hogy hamarosan úgy is vége lesz.
A kezdő Postpartum tökéletesen lefesti a lemez hangulatát, benne van a "véges végtelenség" melankoliája, a nyáresték és hajnalok kitűnő aláfestő zenéje. A Florasia egy gyönyörű future soul ballada r'n'b áthajlásokkal. A Place in my Heart pedig akár egy sláger is lehetne, a maga funk-hous-os ritmusával. Ezt a felvételt Ryat-tel vette fel még 2011-ben, akkor mint single ki is jött, amely nem is csoda, hiszen ennek a lemeznek is ez a legdinamikusabb dala.
Sajnos azonban ez mégsem egy tökéletes lemez. Nem is baj, kevés az olyan, ha van egyáltalán. A lemezre került néhány felvétel (Invisible/Visible, PLS DNT LSTN), amely improvizatív jazz konkrétan. Ugyan hangulatában illik a lemezre, de zeneileg igen elüt a többitől, bontva az egységet. Ezek közül talán a Thundercat-el és Robert Glasper-rel felvett Already There kivétel erős atmoszférája miatt. Olyan érzésem van ezek kapcsán, hogy Mcferrin tehetségét szerette volna bizonyítani azzal, hogy autentikusabb jazz-t is képes művelni. Ott van még néhány interlude is, amellyel sohasem tudok mit kezdeni, főleg mikor az átkötéshez nem igazán kellenek.
Ezt leszámítva ez egy erős album, és azt is vegyük figyelembe, hogy debütáló album. Erős kezdés, amelyre érdemes volt várni és pici kis hibája miatt így azt is láthatjuk merre fejlődhet még tovább.
7,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése