Két év után ezúttal egy EP-t kaptunk, amelynek én személy szerint nagyon örülök, hiszen Truise jobban kibontakozik ebben a formátumban. Egy szavunk sem lehet, máshol ez rendes LP-ként is kijönne. A hangzás nem újdonság, az analóg cuccost nyomatja még mindig, számomra megunhatatlanul. Ezen az EP-n pattogósabbak az effektek, sokszor old-school hip-hop jut róla az eszembe. A Joel Ford-dal kivitelezett kollaboráció arra engedett következtetni, hogy nyitni fog a pop-osabb hangzás felé. Azonban végighallgatva az EP-t, ez a tippem nem jött be, bár őszintén szólva nekem kifejezetten tettszett ez a próbálkozás, de jelen esetben ez egy track (Declination) elejéig élvezhető. Még mindig tátott szájjal bámulom őt, annak tudatában, hogy nem használ hangmintákat, mindent ő játszik fel, midi billentyűzet meg minden (na erről tovább már nem tudok okoskodni). Annyi bizonyos, hogy még mindig fület simogató hallgatni való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése