Skytten

 

Örömmel fedeztem fel, hogy Anette K. Olesen-nek idén új filmje készült. A Skytten (A mesterlövész) viszont az első filmje a dán rendezőnőnek, amely -hogy úgy mondjam- könnyebb vizekre evezett. No nem a témáját tekintve, azt akár fajsúlyosnak is tekinthetnénk, hanem inkább a megvalósítás terén. Igazából nem is baj, hogy egy kicsit mást kapott az ember, mint amit megszokhatott, hiszen olyan kőkemény melodrámák vannak a háta mögött, mint a 2004-es Bűnök (Forbrydelser), vagy a 2008-as Lille Soldat. Olesen-re jellemző, hogy a legtöbbször morális témákat feszeget, illetve csírájában nála kezdett kialakulni a mostanra egyre inkább elővett társadalomkritikai nézőpont is (1:1, 2006), amelyet az újabb hullámos dán rendezők (is) előszeretettel alkalmaznak. 

A Skytten is jócskán merít a bevált nézőpontokból, ugyanis a környezetvédelem kérdését állítja a fókuszpontba. Mégis a korábban előforduló nehéz morális témák után furcsán hat, hogy -véleményem szerint- egy szimpla populista demagógiával találjuk szembe magunkat. Nyilván a globális felmelegedés elleni küzdelem kormányzati szinten, vagy akár a nemzetközi kapcsolatok színterén igen erős összeesküvés elméleteknek adhat táptalajt. Igazából ezt lovagolja meg a film, és elég jól be is mutatja azt egy újságírónő  és egy magányos aktivista kapcsolatán keresztül. Mia Moesgaard (Trine Dyrholm) egy napilapnál politikai kommentátor, aki egy vitaműsor során nem tetszését fejezi ki a fél éve hatalomra jutott kormányzat klímapolitikáját illetően. Ugyanis a korábbi választások során a párt azt az ígéretet tette, hogy nem kutat Grönlandon olajforrások után. Ezzel szemben egy olyan nemzetközi egyezményt kívánnak ratifikálni az USA-val egyetemben, amely jelentős mennyiségű kőolaj kitermelését tenné lehetővé. Így tudnának a haszonból egy alapot létrehozni, amelyet a globális felmelegedés elleni küzdelemre fordítanának. Rasmus Holm Jensen  (Kim Bodnia) geológusnak Mia agilissága és kapcsolatai éppen kapóra jön, hogy saját kezébe vegye a szebb jövő megteremtését sajátos eszközökkel: Rasmus ugyanis mesterlövész, az egyezmény elfogadása pedig vészesen közeleg....

Szóval eleve baromi jól van bemutatva a politikai kommunikáció, és valahol ezáltal az összeesküvés elméletek hívei még ki is elégülhetnek. A "nagynak álmodott" történet mögött hús-vér emberek állnak egyéni sorsokkal, ezáltal a szereplők szerethetőkké válnak, és itt akármilyen mainstream is ez a film, a dánság keményen érződik rajta, főleg a pszichologizáló vonal, hiszen főhősnőnk éppen egy külföldi örökbefogadás előtt áll. Azonban ezek pont olyan koncentrációban vannak jelen, hogy a nem dán filmeken szocializálódott egyénnek sem veszi el a kedvét. Akárhogy is nézzük ezúttal Olesen egy jól felépített közönségfilmet készített, amely szórakoztató, végső soron izgalmas is, de sajnos nem ér fel korábbi alkotásaihoz, mert pont ettől nem emlékezetes, hiszen rengeteg hasonló létezik a piacon.

Mentségére legyen mondva kitűnő színészeket láthatunk a bő másfél óra alatt: a főszereplőkön kívül még feltűnik Nikolaj Lie Kaas (Zöld hentesek, Hogy szeretsz) aki a klímaügyi minisztert alakítja, de apróbb szerepben ott van még Søren Malling (Egy veszedelmes viszony, Emberrablás) is. Neki már csak azért is nagyon örültem, mert a Forbrydelsen sorozat kapcsán mostanság elég gyakran látom, mint ahogy Bent Mejding-et (Testvérek, Csak egy szerelmes film) is, aki természetesen jelen esetben is politikust alakított.

6/10