Shigeto - No Better Time Than Now

Stílszerűen jobbkor ez az album nem is jöhetett volna, hiszen idén rengeteg megjelenés volt elektronikus zenei téren, de keveset éreztem kiemelkedőnek. Szerencsére a No Better Time Than Now kiemelkedik több szempontból is. Zach Saginaw aka Shigeto jazz dobos múltja végig kísérti a lemezt. Az absztrakt hip-hop jazzfúziós értelmezése persze nem újszerű dolog. Flying Lotus vagy akár Thundercat is kitűnően műveli a jazz hatásokkal megtűzdelt tört ritmusok megalkotását. Vagy az elektronikus zene tágabb perspektívájából is rengeteg előadót lehet említeni, akinek a jazz zenéjében védjeggyé vált (Koop, Zero7, Jazzanova). Mégis van egy nüansznyi különbség, amely meghatározza, hogy mégis milyen hatás érvényesül a zenében, és ettől más Shigeto zenéje. Úgy gondolom, hogy jelen album esetében alapvetően inkább beszélhetünk túlnyomóan absztrakt hip-hop de egyéb hatásokkal is megtűzdelt jazz-ről, és nem fordítva. Egy kicsit merész kijelentés ez, és elismerem nyilván a helyén is kezelendő, de a track-ek klasszikus jazz-esen épülnek fel, olykor még a dal végi jammelgetésbe átcsapás is jelen van. Mégis átszövi az egészet az elektronika, bizonyos esetekben a hip-hop, mondhatni katalizátorként működve. Tulajdonképpen ettől más a hangzása a mezőnyben. 

A másik dolog, amiért működik az album, az a korábbi ötletek fúzionálása és egyszersmind tökéletesítése. Hamár FlyLo-t említettem, ezt az albumot emlegetik Shigeto Until the Quiet Comes-ának. A hasonlat jogos, legalábbis a hangzás letisztulása szempontjából. Első albuma a Full Circle (2010) erős hip-hop hatással rendelkezett, a tört ütemek hangsúlyossága igen jellemző volt itt, és ebbe elegyedett a chill, mint másik fő összetevő. 2012-ben a Lineage-on szelídültek a ritmusok és előtérbe kerültek a jazz hatások. Mindezek mellett hangulatra elég pastoral volt, éppen ezért akár Four Tet zenéje is beugorhatott róla, miközben hallgattuk. Az ötletek kevésbé voltak kidolgozva mint a mostanin, de ez adta meg a báját, méltatlanul alulértékelt lemez lett. 

A No Better Time Than Now az egy évvel korábban megjelenő jazz témákat tökéletesítette a fentebb leírt módon, ráadásul ötvözte az első album nyersebb hangzását a Lineage inkább elektronikus hangzásvilágával. Mindehhez adagolva van a chill mint komponens, illetve a glitch, idm, post-dubstep összetevők is ott vannak finoman adagolva. Még egyszer hangsúlyozom, teszi ezt úgy, hogy a jazz keretei közé helyezi őket. Egyébiránt kiérzek egy jó adag Rounds utánérzést az egészen, amely lehet nem is tudatos tisztelgés Four Tet előtt, mindenesetre a Ringleader hallatán ez tagadhatatlan.

Az album hallgattatja magát, nincs egy töltelék sem a lemezen. Személyes kedvenceim a szentimentális Miss U, vagy az éterbe olvadó Olivia, de a hatásos fordulata miatt a Soul Searching vagy az élő dobokkal kiegészülő Perfect Crime is belefér ide még. Véleményem szerint ezidáig ez Shigeto legjobban sikerült albuma, mostanra érződik az egyedi hangzásvilág kialakulása, éppen ezért kíváncsian várom azt, hogy a kibontakozás milyen is lesz.

8/10