Natascha Kampusch fogva tartásának első filmes adaptációját készítették el a németek. A film forgatókönyvének írásához pedig felhasználták Kampusch naplóját is. A történéseket felszínesen ismertem ugyan, a híradásokból nyomon követve, azonban igen megrázó és drámai töltetű események voltak, amikor Nataschának sikerült megszöknie, és sok-sok év után nyilatkozott a sajtónak. Egy kicsit akkor már nekem is sok volt, tragédia ide-oda, de már az egész bűzlött a celebdögségtől. Ezért kifejezetten kíváncsi voltam, hogy milyen filmes adaptáció születik ebből a tragédiából.
Nos, nem elég hiteles, vagy egyszerűen nem jó. A film érthetetlen okok miatt elmegy a néző mellett. Az egyetlen struktúra amely egyben tartja filmet, az idő tényező. Cirka másfél óra alatt ugyanis azt látjuk, hogy mi is történt Nataschával fogvatartásának 3096 napja alatt. A legnagyobb hibája ez a filmnek, ugyanis kisebb-nagyobb ugrásokkal a szemünk elé tárják, hogy Wolfgang Priklopil (Thure Lindhart) hogyan rabolja el, hogyan és milyen körülmények között tartja fogva a gyermeket, illetve az hogyan szabadul meg a fogságból, és milyen speciális kapcsolat szövődik kettőjük között. Tulajdonképpen ennyi és kész. A jelenetek elnagyoltak, a párbeszédek végletesen egyszerűek (Szent Ég mindenki irodalmi angolban nyomta), olyan érzésem volt mintha infantiliseknek készítették volna az egészet. Nem ismertük meg Wolfgang motivációit, nem láttatják velünk személyiségét, nincs személyiségrajz, esetleges jellemfejlődés. Ugyanez elmondható Natascha esetében is, bár nála gyenge próbálkozást éreztem ezen a téren de nagyon ingerküszöb alattinak minősíthető. Ebből adódóan az érzelmek ábrázolása számomra egy cseppet sem volt hiteles, és ami nagyobb baj, hogy semmilyen érzelmet nem váltottak ki a karakterek. Nem éreztem együtt, nem éreztem szimpátiát, néha egy kis dühöt talán, de azt is csak azért mert gyermekbántalmazást láttam. Ezáltal emocionálisan a film egy légüres térben stagnál, amely a történet nézők elé tárásának szándékát hiteltelenné teszi.
Valamennyire a színészi játék húz a filmen. Kétségkívül Thure Lindhart amit ebből ki lehetett hozni, azt ő ki is hozta. Viszont sem neki, sem Trine Dyrholm-nak (Natascha anyja) nem állt jól az irodalmi angol, meg egyébként sem értem, hogy egy német nyelvű környezetben játszódó történetet, német filmként miért kellett angol nyelven leforgatni??
Gyenge és hiteltelen adaptáció, talán ha másnak adták volna a rendezést, egy igazi lúdbőröztető drámát láttunk volna.
3/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése