Az Europa Report végtelenül hű a címéhez, ugyanis valóban egy jelentést nézünk, megszakítva külső kommentátorok monológjaival. Igazából ez a kvázi híradó szerűen bemutatott történet nem egy új keletű dolog, mégis a film egyik legnagyobb különlegessége. Maga a történet egyszerű: űrhajót indítanak a Jupiter egyik holdjához, az Europához, hogy az élet nyomait keressék ott. Maga a hozzáállás sajnos nem tudott elrugaszkodni a humanizált gondolkodástól (persze attól igen nehéz, nem is lehet), ugyanis végig sütött a történetből, hogy mi vagyunk a genezis végállomása, és csak is egyszerűbb életformákat találhatunk. Tulajdonképpen ez nem zavaró, hiszen beleillik abba a képbe, ahogyan a tudomány keresi a választ az élet kialakulására. Ahogy az egyik szereplő megfogalmazta, azt szeretnénk tudni, hogy honnan jöttünk. Itt meg is áll az okfejtés, és elő sem kerül akár a filozófiai, akár a vallásfilozófiai okfejtés, amely a teremtésről szól. Egy ilyen kontextusban vajon mit talált volna a legénység? Mindegy véleményem szerint egyébként is tökéletesen megfér a két megközelítés egymás mellett, semmiféleképpen nem zárja ki egyik a másikat. A lényeg, hogy a legénység talál valamit, de a poén az, hogy végeredményben nem erről szól a film, legalább is részben nem. Ugyanis rengeteg nem várt tényező következik be. Megszakad a kapcsolat az irányítással, műszaki hibák keletkeznek, amelyek egyéb járulékos veszély faktorokat generálnak. A film inkább kívánta azt bemutatni, hogy a legénység milyen áldozathozatalra képes annak érdekében, hogy megtalálják azt, amiért elmentek az Europára. Ezeket jelentés szerűen láthatjuk, sőt a végén hátborzongtató, ahogy a múlt a jelennel összeér, adva egy csattanót a sztorihoz. Mindemellett azonban ott van a keresés várakozási feszültsége, amely engem mint nézőt már a végletekig felcsigázott. Végül is a néző a végén kap valamit, de azt kell mondjam, hogy ezt a részét csinálhatták volna másképpen is. Szinte a film végéig ott van a levegőben misztikum, az ismeretlen, vagy legalább is a számunkra fel nem fogható, a humanizált gondolkodásmóddal azonban darabokra törik ez a feszültség. Ugyan oldódik, mert ott van amiért jöttek. Véleményem szerint azonban az általunk ismert fizikai megjelenési formák helyett, jobban ütött volna a fel nem fogható tartományban tartása a dolognak, a várakozási feszültség úgy is oldódott volna és nem süllyedt volna a produkció egy átlagos sci-fi színvonalába.
Jó volt látni Michael Nyqvist-t (A tetovált lány) Andrei szerepében. Azt viszont megállapítottam, hogy a kevésbé ismert színészek itt is dobtak a filmélményen, különösen a román származású Anamaria Marinca játéka hatott újszerűen.
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése