Still Corners - Strange Pleasures

 

Van olyan amikor a hangulat irányít. Általában a zene kelti, de előfordul olyan eset, hogy az ember hangulata választja a zenét. Egy biztos, hogy a kettő találkozása során működik a dolog. Előfordul olyan is, hogy a kettő elválaszthatatlan egységet alkot. Ilyen esetben az történik, hogy a legtöbb szituációban nem működik a zene, viszont létezik egy tudatállapot amikor nagyon üt. A Still Corners zenéje számomra ilyen. Az átlagember a hangulatzene címkét akasztaná rá, ám ennyi erővel bizony a klasszikus zene is az lehetne. Nyilván azért ebben az általánosításban is van igazság, már csak azért is mert ez a zene egy másik dimenzióból jön, és azokat a féregjáratokat nem mindig képes az ember lokalizálni. Ugyanis van az úgy, amikor egy átbulizott éjszaka után az ember már csak bambul kifelé a fejéből, körülötte a klub fényei elmosódnak és szelektált audiovizuális információkat képes befogadni. Miközben egyedül vezet hazafelé, vagy ballag a sötét kihalt utcákon és a hajnal fényei esőcseppeken keresztül vibrálnak át a retinán, majd másnap az irodában a párás ablakon keresztül bambul kifelé, mikoris az esőfelhők keltette szürkületben a fák lombjai esőtáncot járnak. Amikor az ember a ködpárán átgázolva bandukol hazafelé, és lehelete fagyos párolgásán keresztül keresi azt a kulcslyukat. Az ember érzékei ezekben az esetekben képesek olyannyira kitágulni, hogy az eseményhorizontot kódolni tudja és el tud jutni a Still Corners dimenziójába.

Az együttes korábban azt nyilatkozta, hogy imádják a filmeket. Az albumot hallgatván ez cseppet sem meglepő számomra, hiszen ez egy jól összepakolt soundtrack is lehetne, mondjuk a nyolcvanas évekből. Az sem lenne meglepő, ha ez egy David Lynch film zenéje lenne. Azért megijedni nem kell tőle, mert alapvetően minden track dalformátumú, alapvetően ez pop zene csak erősen át van itatva az említett soundtrack szerű hatásokkal. Rendkívül finom, lágy, selymes ez a dream pop, amelyben feloldódni olyan, mintha életem filmjét nézném. Tessa Murray szférákat megnyitó hangja és Greg Hughes atmoszférikus hangulatot teremtő zenéje az, amely meghatározza ezt a londoni duót. Első albumuk a Creature of an Hour 2011-ben jelent meg, ahol ennek a dream pop-nak az alapjait már lerakták: a sokszor a Cocteau Twins-t eszünkbe juttató énekstílus, a nyolcvanas évekbeli szinti témák, az italo disco megjelenése a zenében, mindez nyakon öntve egy jó adag soundtrack chill-el. A Strange Pleasures ezt a formulát hivatott tökéletesíteni nyomatékot adva az együttes stílusának. Újdonságként hat a Berlin Lovers kraut-os elektro pop-ja, vagy a Beatcity danceflor vibe-ja, de alapvetően hozta az első album színvonalát. Az album központi gondolata az utazás. Ezt misem demonstrálja legjobban mint a kezdés. A The Trip az egyik legjobban sikerült dal a lemezen, ahol az akusztikus gitárjáték dinamikája találkozik az elektronikus gitár arpeggio szerű megszólaltatásával, majd hullámzó szintikkel és finoman megszólaló vonósokkal teljesedik ki egy hat perces opusban. A Midnight Drive számomra a másik kedvenc a maga Lynch hangulatával, és tagadhatatlan Chromatics utóízével. Első beharangozóként még tavaly jelent meg a Fireflies a maga felemelő refrénjével és eltalált elektronikus dob ritmusával. Nagyon tettszettek a folkos hatások a lemezen. Ezek két dalban jelentek meg, az elbűvölő Going Back to Strange balladában és a Zero7-re hajazó We Killed the Moonlight-ban, amely mindkettő igazi gyöngyszem. Apropó hasonlatok. Valóban az album egészére igaz, hogy akár a Chromatics, akár a Beach House eszünkbe jut róla. Ez elsőre idegesítő, de többszöri hallgatásra kijön miben különbözik tőlük. És itt visszakanyarodok első gondolatomhoz: a Still Corners annyira atmoszféra, hogy meghatározott hangulat esetén élvezhető, de akkor tömény élvezet. Ezt pozitívumnak és negatívumnak is lehet értékelni, magam sem tudom, hogy ez jelen esetben előny vagy hátrány. Egy biztos, hogy ha képesek vagyunk a féregjáraton átjutni, akkor heaven van. Ez a kvázi utazó zeneiség azonban kevesebb változatosságot rejt magában, bár érezhető a zenekar törekvése ezen a téren. Remélem még sokáig utazhatom vele.

7,5/10