Úgy egy hónapnyi sanyargatás után végre jöhetnek az élvezetek. A célt elértem fél kiló híján lement hat, úgyhogy akár jöhetne a strandolás is, ha az a típus lennék. Rögtön kezdtem is, egy forró kakaóval kint üldögélve, amely így 14 fokban igazi kulináris élmény volt. Szóval rá kell jöjjek, hogy az életben a legjobb dolgok vagy hizlalnak, vagy erkölcstelenek, és lehet tartása az embernek de ezek kellenek neki. Előre félek a következő két naptól, a "csapat(le)építésen" elfogyasztott OH csoportos vegyületek ugyanis feltétlenül el fognak kelni, de túlzásba nem akarok esni. Amit most elfogyasztok, legalább az ne jöjjön ki. De sajnos vagy nem, piálni fogok. Egyrészt azért mert munkatársaimat és azt a sok f..ságot másképp kibírni nem lehet, másrészt meg ez kell a testnek ennyi nélkülözés után. Ez a pár nap a materializmusról fog szólni, aztán majd csak visszabillenek az egyébként típusos felettes énemhez.
Én már leszarom a kilókat. Nem is olyan rég még majd megőrültem azért, hogy ne hízzak, meg fogyjak is is, de miután nem eszek sokat, és mégis hízogatok, így azt mondtam, bassza meg, nem fogom sanyargatni magam. Amúgy világ életemben ropi voltam, iskolában mindig csúfoltak miatta, de pár éve bizony én is elkezdtem testesedni. Nem mondom, hogy kövér lennék, sőt, de magamhoz, régi énemhez képest igen. A szűk gatyáim meg már feszülnek derékban, és alig tudom összegombolni, pedig ahhoz kurva drágák voltak, hogy csak úgy kihízzam őket. Csakis a ruháimra való tekintettel szoktam valamennyire is visszafogni magam, de lassan már azok se fognak izgatni, ha hízni akar a testem, hát hízzon...
VálaszTörlésJa, pont ezért sanyargattam magam, mert már a nadrágok szorítottak. Egyébként is "testképzavaros" vagyok, mert tini koromban duci voltam, aztán úgy 18 év körül vagy 15 lement, azóta mindig rettegek, hogy újra duci leszek. Tavasz körül mindig van egy ilyen időszakom, most elég jól bírtam, úgyhogy csináltam. A kerózás sokat számít, ahogy megjön a jó idő autó helyett biciklizek. Melóhelyre naponta azért 7-8 km megvan.
VálaszTörlés