Susanne Bier kiszámíthatatlan jelenség a dán filmgyártásban. Képes hatalmas mélységeket megjárni, azonban előfordul, hogy felszínes alkotásokat tesz le az asztalra. Ami azt illeti, én azt a Bier-t szeretem, aki hazájában alkot, hazai színészekkel, kevés napfényt látott történeteket (Hogy szeretsz? 2002, Testvéred feleségét 2004, Esküvő után 2006). A számomra csalódást okozó 2010-es Oscar díjas Egy jobb világ után vajon merre vezet az út tovább? Azt kell mondjam továbbra is a mainstream felé. A Csak a szerelem számít magyar címet viselő filmet romantikus vígjátéknak kiáltották ki, végül is valami hasonlóra sikeredett, de mégsem vészes ennyire a helyzet. Szóval kaptunk egy közönség filmet (amelyet Anders Thomas Jensen-nel írt), ezen túl jutottam, még azon is, hogy Pierce Brosnan az egyik főszereplő, de azt kell mondjam mégsem tudok kedvemre sznoboskodni, mert ez egy abszolout vállalható és nézhető film volt. Annyi bizonyos túl sokat nem kell belegondolni, csak nézni kell és kész. Még azt is tudjuk, hogy a végén happy end-nek kell lennie, na most még ez sem zavart igazán. Tulajdonképpen azon gondolkoztam, miért is fogott meg a hangulat. Kb. a közepénél leesett, hogy az Almodovar filmeknek van hasonló feelingje, amely mindig megmelengeti a szívet. Dán filmhez nem méltón gyönyörű színes képeket kaptunk. Philip (Piece Brosnan) és Ida (Trine Dyrholm) gyermekei Olaszországban készülődnek összeházasodni, oda érkezik meg a nagy család. Na itt természetesen senki nem komplett, és szépen lassan derülnek ki a furcsaságok és bontakozik ki a történet. Van itt házasságtörés, beteljesületlen szerelem, coming out, botrányos vacsora előtti beszédek és minden amit a Születésnap óta megszokhattunk. Különösen kedveltem a történet rákos beteg szálát, amely bolond család ide vagy oda, eszembe juttatta, hogy skandináv filmmel van dolgunk. A betegségben megcsappant női önértékelést úgy tárták észrevétlenül elénk, hogy sokszor még a szívem is összeszorult. Paprika Steen fürdött a kiégett naiva szerepben, én pedig örültem, hogy újra hebrencset alakít. Bier tehát kiszámíthatatlan. Csinált egy általam legkevésbé preferált műfajú filmet, amely a legnagyobb meglepetésemre még tettszett is. Úgyhogy lehet pont ez a kiszámíthatatlanság vesz rá arra, hogy előítéleteimet félre téve még mindig odafigyeljek rá.
7,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése