Beast

Most ezerrel pörgök dán film ügyben. Rengeteg még a pótlandó, és az utóbbi időben virágkorát éli nemcsak a dán, de a norvég és svéd filmgyártás is. Teljesen véletlenül fedeztem fel, hogy Christoffer Boe-nak új filmje jött ki. Helyesebben mostanra nem is annyira új, hiszen 2011-ben készült. Olyan alkotásokat köszönhetünk neki mint a Rekonstrukció (2003), az Allegro (2005), vagy a Minden rendben lesz (2010). Boe világára jellemző a szürreális látásmód, a valóság és a fikció keverése. Azt gondolom mai európai író-rendezők közül ő csinálja ezt a legjobban, amolyan dán Lynch csak másképpen. Az érzékeltetéshez elég annyi, hogy az Allegro egy mai nyugati fiktív Stalker történet volt. Szóval merészen nyúl a témákhoz, és többé-kevésbé jól is sülnek el a dolgai.

A Beast elég betegre sikeredett, vagy ami durva értelmezhetjük ezt naturalistának is, ami ugye nem beteg. A test, a hús, a vér kultusza öleli körbe a filmet, amolyan filmes eszközökkel megkomponált Medulla. Képi világában olyannyira gyönyörű, mint az említett Björk album. A lelassított pillanatképek (kvázi fényképek), a gyönyörű kamarazenével éppen olyan hatásosak voltak, mint Trier Melancholiájában. Tehát a természet gyönyörű.....vagy mégse? Itt jön a Boe-i csavar, ugyanis a természet kegyetlen is legyen az általánosan, vagy emberiként értelmezve. A természet rendje az egyé válás, mint ahogy az ember Istennel egyesül a halál után, vagy hogy pont ebből keletkezik az új élet. Az eltávolodás pedig veszteséggel, fájdalommal jár, ez esetben könyörtelen fizikai kínokkal...

A történet maga egy szerelmi háromszög. Bruno (Nicolas Bro) és Maxine (Marijana Jankovic) házaspárok, kezdetben boldogok voltak majd lassan eltávolodtak egymástól. Valdemar (Nikolaj Lie Kaas) is nős, de Maxine-nal találkozgat, egyikőjüknek sem működik a házassága. Bruno a gondok óta igen furcsa, hasi tájékon hatalmas kínjai vannak, amely miatt kórházba is kerül. Fétise, hogy magában akarja érezni feleségét. Szexuális játéka, hogy egy késsel megvágja Maxine-t, és nyalogatja a vérét. Ez csak a kezdet, fizikailag egyre rosszabbul lesz, és egyre jobban vonzódik a húshoz.....

Boe-i látásmód itt is maximumon, hiszen nem tudhatjuk pszichózis amit látunk, vagy szürrealizmus. Elég csak arra gondolni, amikor a várost egy vízbe csöppent vércsepp szétoszlásán keresztül látjuk. Egyébként a Minden rendeben lesz pszichotikus vonalát folytatja ebben a filmben, de nem ismétli azt a látásmódot. Személy szerint nekem a történet nyomasztó volt és lassúcska, így minden pozitívum ellenére nem ez lesz a kedvenc filmem tőle, sőt talán ez tettszett eddig a legkevésbé, de sebaj mert jön idén a Spies&Glistrup.

6/10