Van egy határ amikor már semmi nem érdekel. Ennek a szele megérintett ma engem. Mostanra arra vágyom, hogy bárcsak állandósulna ez az érzés, könnyebb lenne. Ha valóban létezne leszarom tabletta, akkor a detox-ban lennék. Szóval kiégés ezerrel. Van az úgy, hogy beszélnek hozzád és semmi sem jut el az agyadig, és közben sejtelmesen vigyorgol azon, hogy mi a fenét is csinálsz, miért is vagy éppen akkor ott és tudod, hogy semmi nem mozgósítható belőled. A baj csak az, hogy a telefonok még mindig az agyamra mennek és a illuzórikus elvárások is felb..sszák az agyamat. Szóval ez még mindig nem a vég, de azért az közeledik rendesen. Ha lemegy rólam a másodmeló remélem átvergődök ezen az állapoton is, de momentán érlelődik bennem a pályaelhagyás gondolata. Pedig jó lenne ez, de ez a sok változás már az ember agyára megy. Egyébként pedig jó lenne összekapni a rezgéseimet 21-ig, mert ezzel a negatív kisugárzással nem hiszem, hogy egy további fejlődési szintre fogok jutni. Na tessék még a világvégét is behoztam!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése