Na én aztán bírom a nyomasztó skandináv filmeket, de ez a pszichotikus flow igen csak beletapasztott a székbe. Ha jól emlékszem horror szerűségnek aposztrofálták, ennek ellenére drámát - jobb esetben thrillert - kaptunk, amit én egy cseppet sem bántam. A film igen lassan épül fel, de szépen bontakozik. Már az elején éltem a gyanúperrel és minden részletre megpróbáltam összpontosítani - megjegyzem David Lynch filmjeinél is ez a technikám több kevesebb sikerrel - így az nyilvánvalóvá vált, hogy a film szól valamiről, de nem biztos, hogy arról amit látunk. Igazából ha bármit is mondanék, lelőném a csattanót, azonban azt tudni kell, hogy nincs benne valami esze veszett csavar vagy fordulat, szóval azért rá lehet jönni mit is látunk valójában. Mégis ahogyan letisztázódnak a szálak és eljutunk a végkifejletig egyre nyilvánvalóvá válik, hogy az amire gondolunk lehet, hogy helytálló és ez annyira spannolja az embert, hogy akár még a kellemes filmélményhez is hozzájárul. Aztán, hogy teljesen kitaláljuk e a történetet az nem feltétlenül biztos. Jómagam hasonlóra gondoltam, de nem pont erre (mert nekem speciel az túl kézenfekvő volt). Viszont az utolsó snittek kötelezően összezavarnak mindent. Nem kell ebbe a filmbe túl sokat belegondolni, amolyan mainstream skandináv mozi. A sikerét talán az csorbíthatja, hogy az átlagembert talán nem izgatja a végkifejlethez való eljutás - fogalmazzunk úgy szakmai - boncolgatása. A szakmáról annyit még, hogy ha ez a jövőm beadom a felmondásom. Tibi barátom első randifilmje, hát egészségetekre!
6,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése