Amikor elkezdtem hallgatni az albumot, úgy gondoltam, hogy az év egyik legjobb zenei produkciójával állok szemben. Ez lehet, hogy még így lesz, de mégis azt kell mondjam, hogy lehetne ezt okosabban csinálni. Alapvetően ez nem egy rossz album, de az übertotáltól azért messze áll. Az Italian Do It Better gondozásában jelent meg a lemez, így nem véletlen, hogy olyan korongról van szó amely a szintipop, az italo disco, a mainstream 80-as évekbeli zenei hatásokat és a filmzenei hatásokat ötvözi. Nagyon eltalált elektropop dalokat találunk itt, amely a legnagyobb erénye a korongnak. Egyszerű dallamok, egyszerű szövegekkel, ami pedig a zenei témákat és effekteket illeti, gyakran Com Truise, vagy Zomby juthat eszünkbe természetesen azzal a különbséggel, hogy itt pop dalokról beszélünk. Itt-ott akár chillwave-es megoldások is megjelennek. Az első track egyébként egy Neil Young feldolgozás, ezt is szépen oldották meg. A probléma számomra az, hogy nem tudom albumként, egységes egészként tekinteni a lemezt. A kitűnő dalok közé többször keverednek filmzene hatású track-ek, amelyek azontúl hogy hosszúak, nem értem mit keresnek a lemezen. Ezáltal szét esik a lemez struktúrája, és egy idő után unalmassá válik, egyébként is másfél órás a lemez. Ezek a hangfolyamok talán egy másik korongra téve megtalálnák a helyüket, de ebbe a koncepcióba illesztve számomra már nem annyira működő történet. Mégsem akkora csalódás a lemez, hiszen ennyi jól felépített és eltalált elektropop dalt régen hallottam így egy csokorban.
6,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése