Rosa Morena

 

Ezúttal egy 2010-es dán-brazil koprodukcióban készült érzékeny témát érintő filmmel próbálkoztam. Ami azt illeti bepótoltam egyik skandináv filmes lemaradásomat, de amennyire felcsigázott a hosszas várakozás mire hozzájutottam, annyira lehangolt az élmény amit kaptam. Thomas Brazíliába utazik vakációzni a fedősztori szerint, azonban hamarosan kiderül, miért is jött e távoli országba. Meleg férfiként Dániában sikertelenek voltak örökbefogadási kísérletei, talán Brazíliában nagyobb szerencséje lesz. Megismerkedik Mariaval aki babát vár, és szegénységben él. Megállapodnak: Maria szép lakást, pénzt kap, cserébe aláírja, hogy Thomas a gyerek apja, majd apa a gyermekkel visszautazik Dániába. Ahogy lenni szokott semmi sem ilyen egyszerű, kapcsolatuk nem várt irányba terelődik, amely megnehezíti az eredeti megállapodást (adás-vételt).

Kényes téma,  mindenképpen aktuális, azonban ez a film kísérletet sem tesz arra, hogy bemutassa, hogyan jut el a főszereplő odáig, hogy szeretne egy gyereket, miért akar gondoskodó szülő lenni, hogyan is alakul ki benne az apaság érzése vagy ez iránti vágya meleg férfiként. Ehelyett inkább kapunk egy szociológiai tanulmányt a brazil nyomorról és kilátástalanságról. Megtudhatjuk, hogy két világ találkozása milyen konfliktusokat szül, és a végén hátba döfésként az is világossá válik, hogy nincs kiút. A lehetőség a gyerek számára van csak ott, hogy jobb világba éljen és ezt tudja jól az anya és Thomas is. Szóval lehetett volna ebből a történetből az én szájízem szerinti skandináv hipermelodráma, de sajnos nem ez történt. Nem ismertük meg Thomas motivációját, így aztán nem is értettem miért fontos neki, hogy gyereke legyen. Nem volt kidolgozva az édesanya gyerekhez, illetve annak jobb sorsához való viszonyulása. Minden elnagyolt volt, ebből adódóan csekély érzéseket váltott ki belőlem a film. A téma véleményem szerint hatalmas potenciákat tartogatott, de ezeket az alkotók nem aknázták ki. Kár érte mert a színész alakítások nagyon jók voltak, bár Anders W. Bertelsen helyett David Dencik-ről inkább bekajálom, hogy meleg. A Maria-t alakító Barbara Garcia pedig kiköpött Jaye Davidson, csak Ré Szemének medálja hiányzott a nyakából. Mindent összevetve sajnos elég átlagosra sikerült ez a film, és ezen az sem segít, hogy történetesen dán alkotásról van szó.

5,5/10